A szabadkőmívesség igazi arca I-II. (egy kötetben) [antikvár]

Lapjai hullámosak, a lapok élei foltosak.
Hasonmás kiadás. A "rendszerváltással" a szabadkőműves páholyok is ismét megkezdték jámbor vakoló tevékenységüket. Az elesettek, a nyomorultak, az emberiség és nem utolsósorban a magyarság elhalmozására jótékony áldásaikkal. Röpke egy évtized alatt máris megajándékozta a korábbi jótétemények alatt megtört gerincű magyarságot az oly nagyszerű demokráciával, a gazdasági élet legragyogóbb intézményével, a tőzsdével, és megszabadította az idegen elnyomó katonáktól. Helyükbe a kedves, daliás, kulturált amerikai néger hős vitézeket, majd a NATO-t hozta, hogy megvédje hazánkat. Ha kell, vérük hullatásával, mert tört gerinccel mi már erre sem vagyunk képesek. Nem az irántunk oly sok jószándékkal, megértéssel és szeretettel lévő szomszédainktól, hanem bizonyára a mindenfelől ránk vicsorgó "véresszájú, gyilkos fasisztáktól". Talán a legnagyobb érdemük, hogy végre több mint ezer év után bejutunk az ígéret földjére, az oly nagyon áhított Európába. Ahol nem leszünk többé "mucsaiak", mert kultúrát is kapunk, ahol valószínűleg munka nélkül anyagi jólétben fogunk élni, akárcsak közel-keleti, irántunk nagy szeretettel lévő "magyar" testvéreink a Kárpát-Duna nagy hazában. Ennyi jótett után mit adhat még a könnyen feledő, hálátlan magyarságnak a szabadkőműves széplelkek, jótékony szívek lázas tevékenysége? Az alig több mint száz éves (rendkívüli szerénységük miatt) titkos páholymunkájuk valós története tükrözheti számunkra a "nagyszerű" jövő képét. Ez a kötet a szbadkőműves "jótékonyság" történetének valóságos enciklopédiája, különös figyelemmel a magyarságra nagylelkűen szórt jótékony ajándékokra. Kezdve a honfoglalás után, Galíciába elkóborolt "testvéreink" hazatelepítésétől, a "dicsőséges Tanácsköztársaságon" át az 1920-ig "nyűgként" törzsünkhöz nőtt végtagjaink levágásáig.