Ne bántsd a magyart [antikvár]

"Cyrus király, mikor Croesusra Sardiss várasát vitatta volna, azt írja a história, a városnak megvételekor egy vitéz magára a Croesus királyra akadván, s nem tudván ki légyen, meg akarja vala ölni. Croesus király fia, aki egész életében néma volt, és soha egy szót nem szólhatott az előtt, ott találkozván lenni akkor az atyja mellett, látván veszedelmét atyjának, megszólala a vitézhez, mondván neki: Ne bántsd a királyt. Vajon nem hasonló-e az én mostani felkiáltásom, édes Nemzetem? Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel, dühösséggel teli, kapóul az ölében viseli a magyar koronát. Én csaknem mint egy néma, kinek semmi professiom a mesterséges szólásra nincsen. Felkiáltok mindazáltal, ha kiáltásommal elijeszthetem azt a dühös sárkányt, kiáltván: Ne bántsd a magyart!"