A diófa árnyékában [antikvár]

Tizenhárom elbeszélő mutatkozik be e könyv lapjain a magyar közönségnek. Szenteleky Kornél, a délvidéki magyar irodalom vezére és tizenkét társa tesznek tanúságot amellett, hogy egy nép élniakarását nem törheti le semilyen erőszak. Magyarországot szétdarabolhatták, de azt az összefogó erőt, amelyet a nemzeti szellem jelentett a magyarságnak, sem önkényesen megvont határok, sem cenzúra, sem hatalmi szó nem tudták megbontani. Erdélyhez és a Felvidékhez hasonlóan Magyarország elszakított déli részein is kibontakozott egy külön magyar szellemi élet. S hogy a Délvidék nem mutathat fel olyan tehetségeket, mint Erdély, annak csupán az az oka, hogy e területnek azelőtt soha sem volt önálló élete, itt volt legerősebb Budapest szellemi hatása és gyámkodása. Szenteleky Kornélnak valóban a semmiből kellett valamit elővarázsolnia és e kötet bizonyítja, hogy mégsem hívatlan akarnokokra, s nem műkedvelőkre bízta az irodalom ügyét. A délvidéki írók együttesében nem találni olyat, akiből akár népi, akár művészi szempontból hiányzott volna az igényesség, amikor tollát kezébe vette. Valamennyien komoly hivatástudattal álltak helyükön és mindig vigyáztak arra, hogy legjobb tehetségükkel szolgálják népüket és nemzeti eszményeiket. A biedermeires szemléletű Blazsek Ferenctől kezdve a komor színekkel dolgozó és viziós hangulatokban élő Szirmai Károlyig sokféle magatartás, sokféle szemlélet és irodalmi hatás jut kifejezésre ebben a kötetben. Mégis úgy hisszük, hogy bizonyos táji színek, s a kisebbségi sorsból származó adottságok megkülönböztetnek bennünket, délvidéki írókat, az ország más vidékein, más körülmények között élő írótársainktól.