Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A MÁSIK KOLUMBUSZ.
Kristóf kapitány és Szinéziusz, az alkimista, még az indulás napján is együtt ültek a kikötőben, az Atlanti-Óceán spanyol partjain. Kristóf kapitány már akkor tekintélyes ember volt : a királynő kihallgatáson fogadta és a kincstár pénzeket bízott rá. Józan és modern ember volt, barátja az új eszméknek és vállalkozó szellem, aki az új eszmék minden lehetséges megvalósítását tűzte ki célul. Szinéziuszt azért igen szerette, mint afféle különcöt : de elmosolyodott és elnézően hóbortosnak nevezte, ha a barátai szóbahozták. Szinéziusznak is voltak azért tanítványai : kócos és halvány fiatalemberek, akik rajongó szemmel hallgatták, ha kabalisztikáról és asztrológiáról beszélt. Abban az időben ezek a tudományok már halványulni kezdtek: az újítók, akik minden irányban világos és érthető elméleteket követeltek, nyíltan és harciasan kezdték csúfolni Ptolemaeus követőit. A tudomány egyszerre valami nagyon kézzelfogható és egyszerű dolog lett, amitől eredményeket, gyors eredményeket vártak. Jobb ma egy új és közeli ország, ahol olcsón, felelősség nélkül áshatjuk a föld aranyát, mint holnap ama bizonyos arany, amit szénből és homokból csinálnak majd az alkimisták, ha a csillagok állása összeesik.