A második hullám [antikvár]

Előszó Csavarjunk az írógépbe két. ív fehér papírt, közöttük indigóval, s fogjunk hozzá mondanivalónk leírásához! így kezdődik a 20. századi szamizdat irodalom legegyszerűbb változatának receptje. Nagyobb példányszám eléréséhez több fehér ívre s több másolópapírra van szükség, s az eljárást addig folytathatjuk, amíg el nem érünk az írógép befogadási határát jelentő, a tapasztalt gépíró ujjait s a mindenre elszánt olvasó szemeit még tönkre nem tevő 12-14-es példányszámig. Fejlettebb módszerek is lehetségesek, ezekre azonban ne térjünk ki. Az önerőből történő ilyesfajta kiadás rendes körülmények között az amatőrség vagy a műszaki fejletlenség jele, voltak azonban évek, amikor egyetlen másolópapír alkalmazása is államellenes cselekedetnek számított. A legbátrabbak is tartottak rövidebb-hosszabb szünetet "önkiadási" tevékenységükben, mivel jobbnak látták megtakarítani a felforgató iratok terjesztésének vádpontját. Új nemtörődömségre volt szükség ahhoz, hogy ismét előhúzzuk írógépeinket s elinduljunk 30 grammos átütőpapírt s Deltaplan karbont vadászni. A talányos nemtörődömség szó lehetséges analízisét az olvasóra bízva még azt kell hozzátennem, hogy a papírok mellett, sőt azok előtt, olyan mondanivalóra is szükség volt, amely megérte a közlés kockázatát abban az időben, amikor még időszakos letartóztatási hullámok futottak át az országon, s nem látszott: vége lesz-e valaha is az állami elnyomásnak. Ilyen körülmények között készítettük el 1971 karácsonyára tízes nagyságrendű példányban a Karácsonyi Ajándék első füzetét. Több szempont mellett még azt is figyelembe vettük, hogy á tárgyiasodó ajándékozás világában új, bensőséges formát jelent egy közösség életében, ha_ a barátok hitük levegőjében született munkáikkal ajándékozzák meg egymást. így lett az első fü2et címe Karácsonyi Ajándék, s így maradt meg a mai napig, amikor már az is megtörténik, hogy némelyik író és olvasó nem ismeri egymást. Húsz év alatt 160-nál több füzetet készítettünk s úgy véltük, hogy ezekből érdemes lenne összegyűjteni a két évtized jellegzetesebb írásait. Arra nem tudtam vállalkozni, hogy leírjam: melyik darab miért volt számomra jelentős, de azt meggyőződéssel mondhatom, hogy t egyéni megítélésem szerint - ezek az írások jól tükrözik a "Bokor" gondolati fejlődését. Antológiánk első kötete "A második hullám" címet kapta. Nem többet és nem kevesebbet akartam kifejezni, mint azt, hogy az 1945-1952-es évek első hullámát megakasztó letartóztatások nyolc éve, majd az újrakezdéshez szükséges közel egy évtized után, 1971-beri jelentkeztünk újra, immár másodszor. Mi volt az első hullám? Bizony ezt is szeretnénk megmutatni. Ha Isten is úgy akarja, 0-ik kötetként, "Naiv kezdetek" címmel összegyűjtjük majd az indulás írásait, "brosúráit", de ez nehezebb munka, mert sok" elveszett az amúgy sem nagy példányszámú füzetek, közül. Ebben a gyűjteményben a szerzők neve is olvasható. Induláskor névtelenül publikáltunk, s ebben nem az óvatosság volt a fő szempont. Azt akartuk, hogy a gondolatok saját erejükkel hassanak, tekintély ne befolyásolja elfogadásukat. Jó értelemben vett középkori Anonymitásra törekedtünk, s ezt az utóbbi évekig meg is tartottuk. Két évtized alatt azonban annyira megismertük egymás gondolatformáit, stílusjegyeit, hogy ha más úton nem is váltak volna ismertté az egyes szerzők, írásuk akkor is árulkodott volna róluk. A nyilvánosság egyben gondosságra, igényességre és felelősségvállalásra is nevel.