A melankólia krónikája [antikvár]

Előzéklap szórtan foltos. Címlap halványan szórtan foltos.
TÖREDÉK A POSZTMODERN HORVÁT KÖLTÉSZET KULTIKUS ALAKJÁRÓL, JOSIP SEVERRŐL Előszó helyett: lapozgatás a modern horvát költészetben Josip Sever (Blinjski Kut [Sisak], 1938 - Zágráb, 1989) a horvát költészet kultikus szerzője. Diktátor (Diktátor) című 1969-es kötete egyértelműen azon legjelentősebb irodalmi események egyike, amely utat nyitott a horvát költészeti posztmodern előtt. Intenzív kapcsolatot alakítva ki a betűk hangzásával, Sever megtette azt a merész kezdőlépést, amely a fonocentrizmusból a grammatológiai fordulatba való átmenetet jelentette. Képtelen volt elszakadni a hangoktól; költői estjein nem titkolt örömmel szavalta saját verseit, és hatalmas energiát fektetett a bemutatás gesztusára. Ahogy azt mondani szokták: fiatal szerzők nemzedékeiben hagyott mély nyomokat - tisztelői verseit gyakran idézet formájában veszik át saját költeményeikbe. Meglehet, azt is megválaszolta, hogy mit jelent a performatív a költészetben, illetve a lírai szövegben. Arra a kérdésre, hogy performatív-e minden szöveg, egyszerű igennel vagy nemmel felelni, ám annál nehezebb megmagyarázni. Ráadásul Sever - nagyra tartva a versek szerzők általi előadását és az előadásokban szereplő számtalan, hangsúlyosan eufonikus és averbális jelet - arra törekedett, hogy saját, lejegyzett szövegei és a performansz szétfolyó struktúrái testet öltsenek, és azokat keretek közé szorítsa. A Sever szokatlanul intenzív és bizonyos szempontból sikeres előadásmódjáról szóló történet nem volna túlságosan érdekes, ha - amint azt már említettük - nem talált volna követőkre a fiatalabb szerzők szövegeibe átvett idézetek formájában. S ekkor válik rendkívül fontossá, hogy Sever bekerülése a fiatalabb generációk írásaiba nem csak a szó szerinti értelemben vett textualitás formájában, hanem a severihez hasonló szóbeli megjelenítés lehető legkézzelfoghatóbb szintjén valósult meg.