kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Alain Robbe-Grillet - A Notre-Dame tornyai [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/140/4720140.jpg "Alain Robbe-Grillet - A Notre-Dame tornyai [antikvár]")
A Notre-Dame tornyai [antikvár]
Alain Robbe-Grillet, Albert Camus, André Dhotel, André Pieyre de Mandiargues, Antoine Blondin, Boris Vian, Corinna S. Bille, Daniel Boulanger, Eugéne Ionesco, Félicien Marceau, Francoise Sagan, Henri Thomas, Jean-Marie Le Clézio, Jean-Paul Delamotte, Louis Guilloux, Marcel Arland, Marcel Aymé, Marguerite Yourcenar, Patrick Modiano, René Clair, Robert André, Roger Grenier, Roger Nimier
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
1110 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: A Notre-Dame tornyai [antikvár]
Szerző:
Alain Robbe-Grillet
,
Albert Camus
,
André Dhotel
,
André Pieyre de Mandiargues
,
Antoine Blondin
,
Boris Vian
,
Corinna S. Bille
,
Daniel Boulanger
,
Eugéne Ionesco
,
Félicien Marceau
,
Francoise Sagan
,
Henri Thomas
,
Jean-Marie Le Clézio
,
Jean-Paul Delamotte
,
Louis Guilloux
,
Marcel Arland
,
Marcel Aymé
,
Marguerite Yourcenar
,
Patrick Modiano
,
René Clair
,
Robert André
,
Roger Grenier
Roger Nimier
Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 9631515486
Méret: 100 mm x 180 mm
Albert Camus (1913−1960) a huszadik század egyik legnagyobb hatású írója. 1942-ben jelent meg Az idegen című regénye, mely ismert íróvá és az egzisztencializmus egyik vezéralakjává tette. 1957-ben Nobel-díjjal tüntették ki.
Boris Vian (Ville-d’Avray, Franciaország, 1920. március 10. – Párizs, 1959. június 23.)francia író, költő, muzsikus.
Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett. A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent, „első” regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.
Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának” választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált „négerregényeit”. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is.
Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.
Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd 1959-ben Roger Vadim Veszedelmes viszonyokjában. 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd sszeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.
Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.Vian senkit nem követett irodalmi műveiben, egyedül Alfred Jarry utódja szeretett volna lenni. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.
Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett. A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent, „első” regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.
Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának” választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált „négerregényeit”. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is.
Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.
Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd 1959-ben Roger Vadim Veszedelmes viszonyokjában. 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd sszeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.
Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.Vian senkit nem követett irodalmi műveiben, egyedül Alfred Jarry utódja szeretett volna lenni. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.
Patrick Modiano (Boulogne-Billancourt, Franciaország, 1945. július 30.) irodalmi Nobel-díjas francia író, Marie Modiano, anglofón énekesnő apja.
Anyja, a félig magyar Louisa Colpijn belga flamand színésznő, apja Albert Modiano Szalonikiből származó neves szefárd zsidók leszármazottja, aki Olaszországból került Franciaországba. A szülők Párizsban a második világháború alatt találkoztak. Albert Modiano megtagadta a sárga csillag viselését, és illegalitásba vonult a deportálás elől. A feketepiacon üzletelt, és abból tartotta fenn magát. Az üldöztetése miatt a német megszállás idején félig-meddig titokban kellett tartania a kapcsolatát Louisával. Ebből a kapcsolatból született gyermekük, Patrick.
Patrick Modiano gyerekkora különleges volt, hiszen anyja révén a holland lett az első nyelv, amit megtanult. A thőnes-i Szent József kollégiumban, majd a párizsi IV. Henrik Gimnáziumban tanult, ahol az érettségi vizsgát is letette. Nem szándékozott továbbtanulni, csak az irodalom érdekelte. Ennek megfelelően 1967 óta kizárólag az irodalomnak él hivatásos regényíróként. 1968-ban jelent meg első regénye, a La Place de l’Étoile.
1972-ben megkapta a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Goncourt-díjat is odaítélték neki a Rue des boutiques obscures-ért. 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat nyerte el.
Anyja, a félig magyar Louisa Colpijn belga flamand színésznő, apja Albert Modiano Szalonikiből származó neves szefárd zsidók leszármazottja, aki Olaszországból került Franciaországba. A szülők Párizsban a második világháború alatt találkoztak. Albert Modiano megtagadta a sárga csillag viselését, és illegalitásba vonult a deportálás elől. A feketepiacon üzletelt, és abból tartotta fenn magát. Az üldöztetése miatt a német megszállás idején félig-meddig titokban kellett tartania a kapcsolatát Louisával. Ebből a kapcsolatból született gyermekük, Patrick.
Patrick Modiano gyerekkora különleges volt, hiszen anyja révén a holland lett az első nyelv, amit megtanult. A thőnes-i Szent József kollégiumban, majd a párizsi IV. Henrik Gimnáziumban tanult, ahol az érettségi vizsgát is letette. Nem szándékozott továbbtanulni, csak az irodalom érdekelte. Ennek megfelelően 1967 óta kizárólag az irodalomnak él hivatásos regényíróként. 1968-ban jelent meg első regénye, a La Place de l’Étoile.
1972-ben megkapta a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Goncourt-díjat is odaítélték neki a Rue des boutiques obscures-ért. 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat nyerte el.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............