A "szeretet" igazgatója [antikvár]

E kötet verseit és rövid prózai írásait olvasgatva eltűnődöm: Ezek a gyöngyszemek mozgássérültek alkotásai; sok közülük az irodalmi hetilapokban közölt neves költők és írók tollából származók mezőnyében is remekműnek tűnnék. Mások meg - ebben sajnos a világ élvonalához tartozunk - makkegészséges fiatal életüket dobják el maguktól minden komolyabb ok nélkül. Vajon tolókocsihoz szegezett és sokban mások segítségére szoruló lét kell-e ahhoz, hogy az élet értelmét, az alkotás szépségét felismerjük? Óhatatlanul ismétlődő motívuma e műveknek az egészségeseknek a testileg hátrányos helyzetűekkel szemben a szokványos társadalmi formáktól alig leplezett, sót ettől még kirívóbbá váló viszolygása és ennek ügyetlen kendőzése: részvét, inkább oda sem nézni", jelezzem vagy ne jelezzem" és megannyi más reakciójuk. Pedig a testileg korlátozottak egyetlen igazi igénye a testileg egészségesek többségével szemben, hogy tekintsék őket minden szempontból önmagukkal egyenlő, csak éppen az életnek kevesebb eséllyel nekiinduló embertársuknak, akiknek itt-ott segítségére lenni megtisztelő kötelességük lehet. - Ennek egészséges jele világszerte a mozgásukban vagy más testi, sót agyi funkcióikban károsultak sportversenyei és az ezek iránt megnyilvánuló komoly társadalmi érdeklődés. - E kötet a testi funkciójukban korlátozottak szellemi alkotóvágyának és alkotóképességének jelentős dokumentuma. Példa és egyben tanulság az ún. egészségeseknek" többek között talán elsősorban a tekintetben is, hogy ezekből az alkotásokból mennyire hiányzik az önsajnálat és siránkozás, amely társadalmunkban egyébként annyira elharapódzott.