A szivárvány útján [antikvár]

A si^ivárvánj ú^án Előszó Magam is emlékszem a boldogság varázsára, ami akkor vált érezhetővé, amikor átvehettem szépirodalmi pályázatokra beküldött műveim jutalmait, a verseimmel és novelláimmal kiérdemelt különféle díjakat. A mai napig így történik ez, noha immár harminchat éves alkotóművészi és több mint húsz éves irodalmi szerkesztői hivatás áll mögöttem. Ezeknek a pályázatoknak általában egy-egy antológia megjelentetése is következménye lett. Számos művem ilyen úton-módon került olvasóközönség elé. A halálával idejekorán kegyeletet kérő, kedves mentorommal, Fodor András Kossuth-díjas költőtársammal teljes mértékben egyet tudtam érteni, amikor egy vidéki antológia lektoraként a következőképpen vélekedett: "Üdvösnek tartom az utóbbi időkben elszaporodott regionális versantológiákat. Megfelelő válogatással a nagyszámú, vidéken élő versírók szűrő- és közvetítő-fórumává lehetnek. Miközben ugyanis mindegyre a költészet rangjának csökkenését huhogják bizonyos vészjóslatok, egyre többen írnak verset Magyarországon". E közel negyedszázada tett kijelentése semmit nem veszített az aktualitásából, pontosan és kiterjesztve érvényes napjainkban is. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége által - immár tizenkettedik alkalommal - meghirdetett irodalmi pályázat antológiái éppen azt a célt szolgálják, hogy megmutatkozhassanak a nyilvánosság előtt az ország nyugdíjas-társadalmának műkedvelői által létrehozott írások. Meggyőződésem: az itt értékelt pályaművek amatőr szerzőit tekintve sincs szégyenkeznivalója annak a rétegnek, amelyiknek elhivatottsága, hogy szellemi támaszt nyújthasson tapasztalataival a ma felnövekvő nemzedéknek. Hogy miért állítom, és mivel igazolom mindezt? Azért, mert napjaink rohanó, anyagiakat hajszoló közegében életigen-lően szükséges a megfontolt, józan erkölcsi vértezettség, a megfontoltságra példaként intő-figyelmeztető, emberséges kultúra hangja az olvasmányokban. Igazolásul pedig elegendő annyi, hogy rengeteg megélt élmény, ismeret és érzelem bölcsőjéből származó bölcsesség együttes jellemzője a pályázatra az ország minden szegletéből beérkezett verseknek, novelláknak, tanulmányoknak, memoároknak. Alkotóik legjobbjainak közös tulajdonsága a hatni tudás eléggé nem dicsérhető, eredendő képessége.