A Tisza illata [antikvár]

ElőszóMinden jó antológia az olvasókra a sokszínűség élményével hat. Ez a színgazdagság nem csupán a témák változatosságát jelenti, hanem azt a formai szabadságot is, ami az alkotók egymástól elkülönítő lelkiségükből, szükségszerűen következik. Természetesen itt nem csupán a külsó', írástechnikai megoldások közötti eltérésekre gondolok, ezeknél sokkal fontosabb a belsó' ritmus, az a rezonancia, amit az érzékek által közvetített élmény ébreszt a lélekben.A különbség tehát nem az alapélményekben rejlik, hanem a rálátás irányszögében és a visszahatásban. Az emberi tudat mintegy torony, négy ablakon át ad lehetőséget a kitekintésre. Ez a négy ablak négy irányba néz: a születés, az elmúlás, a szerelem és a barátság metafizikai jelentőségű világába. A metafizikai jelző itt a minőségre utal, mivel ezek megélése révén emelkedik önmaga fölé, azaz emberfölöttivé a halandó ember. Nem véletlen, hogy a klasszikus görög irodalom is ezek központba állításával ragyog föl az európai művelődés egén s ad példát az elkövetkezendő nemzedékek számára, egészen napjainkig ható érvénnyel. Visszatekintve tehát az elmúlt ötezer esztendő alatt létrejött szépirodalmi és képzőművészeti alkotásokra, voltaképpen e négy téma meg-megújuló változataival találkozunk a mindenkori korszellemhez igazított újrafogalmazásban. Ebben a tekintetben tehát" A TISZA ILLATA" vers-és prózai anyaga