Bővebb ismertető
Öt év - száz könyv
Majdnem napra pontosan öt évvel ezelőtt jelent meg első könyvünk, Az ember a Fellegvárban Philip K. Dicktől, majd azt követte a Bűnös vágyak Laurell K. Hamiltontól. Akkor mindent gondoltunk volna, csak azt nem, hogy öt év elteltével a századik könyvünknél fogunk tartani. Ezt az öt évet kétféleképpen lehet tekinteni. Egyfelől tisztán számszerű alapon. Száz könyv nagyjából másfél méter könyvespolc, nagyjából 30 000 oldal és nagyjából tíz kiló. Aztán lehet ezt érzelmi oldalról is nézni, hogy milyen jól nyomtuk, de az olvasók megbecsülése, kemény munkánk és állandó maximalizmusra törekvésünk nélkül soha nem értük volna el. Könnyes szemmel lapogathatnánk egymás vállát a mikrofon előtt, és elcsukló hangon mondhatnánk: „Az Agavé nem jöhetett volna létre az olvasók nélkül, akiknek mindent köszönhetünk." És ez így is van.
Tiszta és világos céllal indultunk: minőségi szórakoztató irodalmat akartunk kiadni a lehető legjobb fordításban és a lehető legjobb borítóval. A rengeteg eladott könyv, valamint az olvasói és szakmai visszajelzések azt bizonyítják, hogy sikerrel jártunk. Nyilván nem dőlünk hátra, és lapogatjuk tovább egymás vállát, ezúttal a kulisszák mögött, hogy „Hát emberek, ezt megcsináltuk, tökre rendben vagyunk, csak így tovább, ki mit iszik?" Nem, mert a java még csak most jön.
Ugyanazt akarjuk tenni, amit eddig, csak még jobban. (Ez olyan, mint a reklámbéli mosópor vagy joghurt, amely még tökéletesebb mosást és/vagy még teljesebb ízt ígér, mintha az előző nem mosott volna rendesen, illetve nem lett volna teljes az íze.) Az egyik cél nyilvánvaló: még alaposabban kell figyelnünk könyveink tartalmi színvonalára, még jobban kell figyelnünk a borítók színvonalára, és még jobban kell figyelnünk a könyveink mint produktumok színvonalára. A másik már kicsit trükkösebb. Még jobb könyveket kell választanunk, és az eddigi tapasztalatok fokozott figyelembevételével bővíteni kell profilunkat. Az idei év már erről szól.
Ebben a kötetben olyan szerzők munkáit gyűjtöttük egybe, akik eddig már sikert hoztak nekünk, de olyanokét is, akiktől a jövőben várunk sikereket. A névsorból látszik, hogy erőteljesen rámozdulunk a krimivonalra. Erre Donald E. Wesdake, Dashiell Hammett, Jim Thompson és Charles Willeford neve a garancia. Westlake-től nemcsak a Dortmunder-sorozatot adjuk ki, hanem a kultikus Parker-sorozatot is. Dashiell Hammett-től tavasszal jelenik meg az első novelláskötetünk, melyet még három követ majd, illetve ősszel kerül a boltokba A máltai sólyom az eredeti, azaz az 1936-os, első magyar fordításban. Jim Thompson és Charles Willeford a második világháború utáni időszak legjelentősebb amerikai írói közé tartoznak, a noir és a ponyva szerelmesei bizonyára nagy örömmel olvassák majd őket...
Lawrence Block (New York, Buffalo, 1938. június 24.) amerikai krimiíró. Két legismertebb sorozata az alkoholizmusából felépülő magánnyomozó, Matthew Scudder bűnügyi eseteit feldolgozó regényei, illetve Bernie Rhodenbarr, a betörők úriemberének titulált tolvaj történetei.
Jelenleg második feleségével, Lynne Blockkal él, szabadidejüket utazással töltik – saját elmondásuk szerint több mint száz országban voltak már.
Block évtizedek óta tanulmányozza New York utcáit, a legtöbb regényének is ez a helyszíne. Eddigi karrierje alatt több mint hatvan regényt és száznál is több novellát írt, ráadásul nyugdíj helyett a mai napig dolgozik, pihenés gyanánt pedig távgyalogló versenyeken vesz részt. A jellegzetes, (ön)ironikus stílussal dolgozó szerzőt a kortárs krimi egyik legfontosabb alakjaként tisztelik; bár nem reformálta meg a műfajt, gazdag életművével jócskán túllépett a mesterember státuszon.
A pályája kezdetén több álnéven is publikált (Chip Harrison, Paul Kavanagh, Lee Duncan, Sheldon Lord), jobbára megélhetést biztosító szoftpornó-regényeket, illetve ponyvákat. Már az 1960-as éveket is meglehetős termékenységgel zárta, a karrierje azonban csak az 1970-es évek vége, 1980-as évek eleje felé kezdett el felfelé ívelni. Ugyan a novellaírás végigkísérte egész életét (sokat publikált többek között a neves Ellery Queen’s Mystery Magazine-ben, valamint az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine-ben), és önálló kötetei is szép számmal akadnak (melyek közt van horrorsztori, levélregény, és több, magával az írással foglalkozó munka is), a hírnevét alapvetően mégis a sorozatainak köszönheti.
Neil Richard Gaiman (Anglia, Portchester, 1960. november 10. –) angol fantasy, képregény, sci-fi regényíró.
Legjelentősebb munkája a The Sandman képregénysorozat, illetve a Csillagpor (Stardust), az Amerikai istenek (American Gods), a Coraline és A temető könyve (The Graveyard Book). Gaiman művei számos díjat elnyertek, köztük több Eisner-, Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díjat. Ő az első olyan író, aki ugyanazon alkotásáért (Amerikai istenek) nyert Newbery Medalt (2009) és Carnegie Medalt (2010).
Neil Gaiman lengyel és más kelet-európai zsidó családtagok leszármazottja.
Gaiman már négyéves korára tudott olvasni. Egy mű, ami igazán mély benyomást tett rá, J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című könyve volt. Másik gyermekkori kedvence volt Lewis Carroll Alice Csodaországban című meséje, melyet örök kedvencének nevezett.
Neil Gaiman több angol egyházi iskolában tanult, köztük a Fonthill iskolában is East Grinsteadben, az Ardingly középiskolában 1970 és 1974 között, és a croydoni Whitgift iskolában 1974-től 1977-ig.
Első feleségével, Mary McGrathtal 1985-ben házasodtak össze, miután megszületett első gyermekük, Michael.
Munkássága igen sok műfajt felölel. Főként regények, képregény és film forgatókönyvek, novellák, elbeszélő költemények, kisebb részben publicisztikai írások, életrajzok és tanulmányok töltik ki életművét.
Korai újságírói és non-fiction munkásságát leszámítva elsősorban a fantasztikus irodalom témáiban alkot. Leginkább fantasyszerzőként ismert, de Amerikai istenek és az Anansi fiúk című regényei egyértelműen a mágikus realizmus műfajába sorolandók. Néhány novellája kifejezetten a tudományos fantasztikus kategóriába tartozik, horror történetei pedig a természetfelettiből merítenek. Több ifjúsági könyve is megjelent, szintén fantasztikus témákban.
A nyolcvanas évek elején újságíróként dolgozott, interjúkat és könyvismertetéseket publikált. 1984-ben jelent meg a Duran Duran zenekart bemutató életrajzi munkája. Az évtized második felében jelent meg Don't Panic: The Official Hitchhiker's Guide to the Galaxy Companion című kötete, mely Douglas Adamsszel és a Galaxis útikalauz stopposoknak című művével foglalkozik. Ugyanebben az időben kezdődött együttműködése Sir Terry Pratchetttel az Elveszett Próféciák (eredeti cím Good Omens) című regényen.
Nemrég sok időt töltött Kínában, jelenleg ottani utazásairól és az ország mítoszáról tervez könyvet írni, ami mellett további két gyermekkönyvön is dolgozik.
Philip Kindred Dick (Chicago, 1928. december 16. – Santa Ana, 1982. március 2.) amerikai sci-fi író, aki a műfajt alapjaiban változtatta meg. Annak ellenére, hogy már életében olyan személyiségek tisztelték, mint Stanis³aw Lem, művei nem élveztek nagy publicitást. Egészen haláláig, ami után több, regényéből készített sikeres filmet mutattak be, s ez végül maga után vonta megérdemelt elismerését. Műveit 25 nyelvre fordították le.
Dorothy Kindred Dick 1928. december 16-án ikreknek adott életet, egy lánynak, és egy fiúnak. A gyerekek koraszülöttek voltak, s a lány, Jane egy hónappal később el is hunyt. A fiúban mély nyomott hagyott ikertestvérének elvesztése, megmutatkozott ez írásaiban éppúgy, mint emberi kapcsolataiban. Ő volt Philip.
Dick szülei ifjúkorában elváltak, ő pedig anyjával élt tovább Kaliforniában. Tanulmányait Berkeleyben végezte, itt járt a helyi egyetemre is, de kimaradt az iskolából, még mielőtt tanulmányait befejezhette volna. Mielőtt 1952-ben eladta első novelláját Roog (Ruug) címen, lemezbolti eladóként és lemezlovasként is dolgozott. Ez volt az egyetlen állása írói karrierjén kívül, könyvei ezen évek hatására sokszor játszódnak az ötvenes évekbeli Kaliforniában, szereplői rádiós lemezlovasok, műszaki vagy lemezbolti eladók, összezavarodott berkeleyi fiatalok. Ettől kezdve azonban főállású íróvá vált.
Első regényét 1955-ben sikerült eladnia, ez volt a Solar Lottery. Az 1950-es évek anyagilag nehéz időnek bizonyultak az író számára. Ekkoriban került kapcsolatba az ellenkultúrával, és szimpatizált a Kommunista Párttal is. Ellenezte a vietnami háborút, ezért az FBI aktát is vezetett róla.
Bár sokan már pályájának kezdetén zseniként tisztelték, nem emelkedhetett felül a ponyva-státuson. Ennek következtében majd egész életében anyagi gondokkal küzdött, bár élete végén könyveinek megfilmesítési jogaiért már szép összeget kapott. Robert A. Heinlein többször is segített neki anyagi problémáinak megoldásában.
Dick életében ötször nősült, ezen házasságaiból két lánya és egy fia született. 1976-ban vált el utoljára. Barátai között voltak ismert sci-fi-szerzők is, úgymint Ursula K. Le Guin és K. W. Jeter.
Halála, melyet szívelégtelenség okozott, négy hónappal a Szárnyas fejvadász bemutatója előtt következett be.
Dick nem egyszer írói álneveket használt műveinek kiadásakor. Ilyen álnevek voltak a Richard Philips és a Jack Dowland is. Utóbbi egy utalás John Dowland XVI. századi zeneszerzőre. Az önéletrajzi ihletésű Valis regényben Dicknek két alteregója is szerepel. Az egyiket egyszerűen Phil Dicknek nevezi, a másik a Horselover Fat nevet kapja. Utóbbi a Philip Dick név angolra fordítása: a Philip, úgyis mint Philippos, azt jelenti: lókedvelő, a Dick pedig németül kövéret jelent.Bár saját maga ezt sosem alkalmazta, rajongói és kritikusai sokszor emlegetik röviden PKD-ként.
Ray Bradbury 1920-ban született az Illinois állambeli Waukegan kisvárosban, mely sok történetének színtere. Tizenéves korától kezdve folyamatosan írt, több száz története jelent meg korabeli pulp magazinokban. Több mint 30 kötete közül a Fahrenheit 451, a Marsbéli krónikák, A tetovált ember és a Gonosz lélek közeleg a legismertebbek. Több írását adaptálták színpadra és filmre is. Munkásságát számos díjjal ismerték el, például 1977-ben a rangos World Fantasy-díjjal tüntették ki az életművéért, 2000-ben a Nemzeti Könyvalaptól megkapta a legrangosabb amerikai szépirodalmi díjat, 2004-ben pedig az amerikai elnöktől vett át kitüntetést.
Bradbury 2012. június 5-én hunyt el, a haláláról rengetegen megemlékeztek. Steven Spielberg úgy nyilatkozott, hogy Bradbury a sci-fi filmjeinek a múzsája volt, Neil Gaiman szerint pedig a világunk sokkal szegényebb lenne ma a művei nélkül. Barack Obama hivatalos közleményt adott ki a Fehér Házból, miszerint Bradbury történetei nagy hatással voltak a kultúránkra és kibővítették a világunkat, valamint segítettek megérteni azt is, hogy a képzeletünket nem csak egymás jobb megértésére használhatjuk, de a legnagyobb becsben tartott értékeink kifejezésének is az egyik legfontosabb eszköze.