Az esti tűznél találkozunk [antikvár]

A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság új antológiájáról elmondhatnánk, hogy maga az élet szerkesztette, anyaga már korábban átjutott különféle szakmai grémiumok és a mindenek felett álló kompetenciájú közönség ítéletének rostáján. Az elmúlt évben két irodalmi rendezvényt tartottunk, az itt elhangzott írások mellé válogattunk egy immár tizedik évébe lépő kulturális pályázat legjobbnak ítélt darabjaiból. Ezekben a ciklusokban más-más, de egyaránt fontos arcélünket villantjuk fel, bizonyítva önmagunknak és a legszélesebb olvasóközönségnek is, hogy az atomizálódó társadalomban, a szétszabdalt szellemi térben csakazértis van értelme a művészeti társaságnak, a legindividuálisabbnak tartott emberfajta, az alkotó emberek baráti gyülekezetének A Tisztelgés címet viselő fejezetünk Bartók Béla emlékét idézi. Az évforduló alkalmat adott rá, hogy minden alkotó és a közösség ehhez az örök mércéhez viszonyítva mutassa fel saját értékrendjét. A mi írásainkban - szándékaink szerint -, a (kirekesztés-mentesen értelmezett) néphez-nemzethez, s ezen belül elsősorban a vesztesekhez, kisemmizettekhez fűződő elsődleges kötődés, kiutált szóval: elkötelezettség dokumentumai sorakoznak. A témák, nézőpontok különbözőek, ami egységesnek mondható, az egy közös szándék: kerülni igyekeztünk az obligát ünnepek hömpölygő dagályát az ünnepelt mester ízléséhez igazodva. A Nemzedékek kézfogása alcím alá sorakoztatott szövegek - így összegyűjtve - a mi közösségünk egyik lényeges problémájáról, ugyan-akkor összetartó erejéről vallanak.