Az év novellái 2015 [antikvár]

Részlet: "Kicsi voltam, alig éltem. Janka nővér, a második elemiben, egyik reggelen, a tanrend helyett lejött a katedráról, és emígyen szóla: - Rózsika, kislányom, gyere ki! Minden apáca előneve a Mária volt, az irataimban én is így figuráltam, Mária Rozália. Az osztályban szép számmal voltak sváb meg zsidó kislányok, hangzatos, kacifántos keresztnevekkel. Rózsika egyedül én voltam. Janka nővér, fiatal, délceg testtartású nő, emígyen fordult az osztály népéhez: - Kislányok, mit láttok? Én ott álltam fatalpú bakancsomban, barchent ruhában, és vártam elősündörgő sorsomra. Az osztály kórusban mondta: - Rózsikát látjuk... A tudat képszélein Janka nővér átvette a menet vezénylését. - Én most azt mondom nektek, fókuszáljatok Rózsika fejére, várjatok, mert én segítek nektek látni, pisszenést se halljak, szóval Rózsika feje mongoloid formájú, a szeme kissé vágott, a szeme színe sötétbarna színű, és a haja színe egyedi, búzaszőke, így van? Az osztály helyeselt, a kislányfejek bólogattak."