Csak a gyökér legyen erős [antikvár]

Millennium - ezredévi ünnep. Számtalan színhelyen, sokszínű módon: harsányan, szolidan, elmélyülten, halkan, magunkba szálltán, büszkén vagy hamis felhangokkal kísérve, de ünnepelünk. Ki így, ki úgy. Van okunk az ünneplésre. Ezer évet megélt, megért nemzetünk, s ez azt feltételezi, hogy tudott, mert akart élni, életéért áldozatokat hozni, dolgozni, teremteni, alkotni, gyarapítani. Nemzetünknek minden időben születtek fiai, akik hazánk image-ának megalapozói, oltalmazói, erősítői lettek - tudatosan elszánt akarattal vagy ösztönösen jószándéktól, tisztességtől vezéreltetve. Ezáltal az ezeréves évforduló a teremtő ember ünneplése is. Szűkebb hazánkban, városunkban mi is ünnepelünk. Több színhelyen, többféle módon. Éppen most úgy, hogy azoknak az íróknak, költőknek a műveiből válogattunk egy kis kötetre valót, akik valamilyen szállal városunkhoz kötődtek, kötődnek, s ezt a köteléket vállalták, vállalják. A válogatás merész vállalkozás. Merész részint azért, mert - Ignotus-szal szólva - „a művészet nem tudomány, ahol csak egy igazság van, a művészetben annyi az igazság, ahány a művész, ahány az ember, s ahány a kor, amely az embert megszülte." Másrészt azért merész vállalkozás ez, mert a válogatás önkényes, szubjektív. A művészek méltatása irodalomkritikusok feladata. E válogatás nem minősítése sem az íróknak, költőknek, sem műveiknek. Mi vezérelte hát a szerkesztésre vállalkozót?