Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1918-1938 [antikvár]

A csehszlovákiai magyar irodalom 1918-1938 közé eső szakaszában a novella műfaja rendkívül és folyamatosan produktív volt, mennyiségben a lírával vetekedett. 1938-ig kb. 70 novellás kötet jelent meg, és az irodalmi folyóiratokban s újságokban is nagyszámú novella látott napvilágot. Ahhoz, hogy az irodalmi és politikai sajtóban közölt novellaanyag mennyiségét elképzelhessük, tudnunk kell, hogy a két háború közti időszakban átlagban 1-2 irodalmi folyóirat, 2-3 napilap és 6-7 színvonalasabb hetiújság jelent meg. A mennyiségileg tekintélyes novellaprodukcióban - éppen úgy, mint a regény és a líra műfajában - meglehetősen nagy a kidolgozatlan vagy dilettáns irodalom alatti anyag aránya. És ami még sajnálatosabb: a fogyatékos, selejtes termék gyakran a legjobb szerzők életművében is fel-felbukkan. Példaként erre akár a rokonszenves és "lelkünkből lelkedzett" Darkó Istvánt is felhozhatjuk, aki remekbe szabott és jól megírt novellák mellett szerkezetileg és nyelvileg fogyatékos írásokat is publikált. Irodalmunk kiegyensúlyozatlan színvonalát - melyet főképp az esztétikailag igényes objektív kritika hiánya, a dilettantizmus hivatalos támogatása, a klikkszellem eluralkodása és a nyelvi kultúra visszaesése okozott - néhányszor kegyetlenül kipellengérezték. A leghíresebb ilyen eset Illés Endre 1933-ban megjelent kritikája volt, mely irodalmunk egész addigi produkcióját "holt tömeg"-nek, egymásra hulló könyvek szürke halmazának nevezte.