Cseppek a tengerből [antikvár]

A TENGER EGY CSEPPJE A tenger hatalmas, de a tenger vízcseppekből áll, és minden csepp, egy kicsit maga a tenger-. Egy korszak és történelme hatalmas, de egyéni sorsokból áll, és minden sors egy kicsit maga a történelem. Hiszel Őrangyalban? Én hiszek és meg is személyesítettem, azért írom nagybetűvel. Van, aki isteni gondviselésnek neveli, van, aki véletlenek sorozatának. Hát nézőik a tenger egy cseppjét! I. A KEZDET 1922. év áprilisában, egy egészen átlagos polgári család egészen átlagos gyermekeként látott meg a napvilág Szegeden, és ott is kereszteltek. Ez időszakra vonatkozó emlékeim meglehetősen hiányosak és nehezen választhatók el a másoktól hallottaktól. Úgy hároméves koromra tehetők első konkrét emlékeim. Határozottan emlékszem például, hogy az udvari szomszédék hasonló korú kisfia teljesen meztelenül jött felém, előre meresztett ujjakkal, félreérthetetlenül azzal a szándékkal, hogy kinyomja a szememet. A házat, ahol akkor laktunk, méntelepnek hívták, mivel az első világháború előtt huszár-laktanya volt. Hosszan elnyúló utcai frontja zárt sort alkotott a mellette lévő házakkal, Dorozsma főutcáján. A nagy udvar hátulsó része elkerített veteményeskertként szerepelt. Számomra rendkívül nagynak és izgalmasnak tűnt, valószínűleg azért, mert oda nem mehettem be. A mi lakásunk bejárata mellett állt egy magas jegenye, melyre ha felnéztem, mindig valami rosszullét félét éreztem, néha álmodtam is erről. Az utcai szomszédoknak már volt „modern", hangszórós rádiójuk, tőlük tanultam életem első slágerét: „Lédererné mi van a kosárba' Kodelkának keze, feje, lába " Nekem nagyon tetszett.