Egy mérföld mélység/Csörögj rám!/Halj meg újra!/A néma nővér [antikvár]

1. FEJEZET Dani Whalen megpillantotta az első ezüstös fodrokat maguk előtt az egyre gyorsuló Roaring Fork-folyón. - Oké! - kiáltott a csónakjában tartózkodó nyolc, védősisakot és mentőmellényt viselő embernek -, ez eddig sétagalopp volt. Ki szeretne szórakozni kicsit? A fiatal Los Angeles-i pár, akik kilógtak a társaságból élénk színű susogós melegítőjükkel; Maury és Steve Atlantából - a férfi néhány hónapja ment nyugdíjba, bolti eladó volt; és a michigani család, akinek a gyerekei elfoglalták a hajó orrát, egyszerre kiáltott fel: - Igen! Csináljuk! - Örömmel hallom! - felelte Dani, miközben meglátta a Felvételi vizsgák néven ismert vízesés bejáratánál felcsapó habokat. - Ugyanis a legjobb helyre jöttek! Dani vadvízi túravezető volt a folyó Mészárszék-zuhatagok elnevezésű szakaszán, a coloradói Aspen mellett. „Szórakozáson" pedig azt értette, hogy átnavigálnak az összesen nyolc hármas és négyes nehézségű zúgón, amely a folyó hat kilométeres szakaszának legveszélyesebb része. Nem mintha valóban veszélyben volnának. Természetesen mindenki megfelelő védőöltözetet viselt, és Dani több százszor végigcsinálta ezt az utat minden különösebb bonyodalom nélkül. Viszont a tajtékzó víz látványától mindig elsápadt egy-két arc. Szinte nem volt reggel, hogy ne mutathatott volna a fák fölött szárnyaló sast, legelésző jávorszarvast a folyóparton vagy egy ezüstlazacot, amely alattuk úszott az egyre erősebb áramlatban. Ezért szerette a munkáját. Ezért és a diadalmas kiáltozásért, amely sohasem maradt el, amikor jeges víz záporozott rájuk. A fehér víz szeretete a vérében volt. Geológiából diplomázott az egyetemen. Nyugodtan taníthatna, vagy