Elbeszélések - versek [antikvár]

Részlet: "Kereső és zilált korszakokban jóleső dolog a látóhatár méreteit megszükiteni s zárt kis közösségek életébe menekülni. A világháboru után a fiatal magyar irodalom egyelőre ezt az utat választotta. A szülőföld tája a legodaadóbb irói kultusz szinhelye lett s a tájnyelv még sohasem tapasztalt erővel nyomult az irodalom életébe. Termékenyitő és szükségszerű folyamat volt ez, szélvészek, kozmikus szeszélyek futkostak az irodalom legjobbjai nem bizták reájuk sorsukat, hanem gyökeret vertek s beállottak elrendelt közösségük közvetlen, meleg életébe. Ez volt a jobbak daca s a legmagasabbrendü szellemi állásfoglalás az "időszerüség" lebegő, gyökértelen álprófétáival szemben. A szélvészek szerint beszélő álpróféták eltüntek, a látszólag szükebb közösség sorskérdéseihez tért irók pedig erősödtek s nőttek, mint az élőfák."