Elfrida és egyéb amerikai elbeszélések [antikvár]

Részlet a könyvből: Ritka eset, de mégis előfordul, hogy valaki nem a neki való században születik. Az olyan heves, nemes és bensőségteljes lélek, mint Thorold Ballington talán semmiféle században sem érezte volna jól magát, de bizonyára a tizenkilenczedik században legkevésbbé. Azt a nyomorúságos kis várost Ohióban, a melyben legelőször megpillantotta a napvilágot, semmi esetre se választotta volna, ha rajta áll, ily nagy fontosságú esemény színhelyéül. Csakhogy nem rajta állt. Egy szép napon ott találta magát, mint egyetlen fiát egy középkorú, rőthajú droguistának, a ki a szellemi eltévelyedés egy pillanatában nőül vett egy szegény német zongoratanitónőt, a kinek kissé eseménydús volt az előélete. Ballington asszony, a ki özvegy volt már, mikor férjhez ment a doktorhoz (mert a droguistát doktornak hivták udvariasságból), egy valaha hires művésznek volt a leánya s anyai ágon unokája egy nagy zeneszerzőnek, a kinek neve az egész világ tulajdona.