Ember és munka [antikvár]

A munkásosztály sokféleképpen kifejezi önmagát. Elsősorban azzal, ahogy üzemeiben az anyagi javakat előállítja, ezzel van jelen a nemzet életében, S ez a naponta végzett termelőmunka az alapja társadalmi irányító szerepének is. Az ember azonban nemcsak egyszerűen termelőerő és főként nem gép. Tízezer tagja van a Csepel Művek könyvtárainak, naponta ezernyi kötet cserél gazdát, ebben is megnyilatkozik a munkások véleménye, ízlése, politikai és műveltségi színvonala. S nem utolsósorban megnyilatkozik azok révén, akik a munkásosztály soraiban élve megkísérlik kifejezni a világot és önmagukat az irodalom, a művészet eszközeivel. Mint e kis gyűjtemény szerzői. Ezek a versek és prózai munkák - novellák, életképek - azt a fizikai és szellemi légkört hordozzák, melyben születtek. S ez már nem is elsősorban témát jelez, hanem mindenekelőtt közös sorsot, hasonló látásmódot és lélegzetvételt, s bár néhol darabosságot és nehézkességet is, mint a vas világa, mely szorítja és emeli őket, sokszor azonban igazi súlyosságot, és elsősorban emberséget, világosságot. Írni annyit jelent, mint cselekedni. Móricz Zsigmondnak ez az ars poéticája számukra kétszeresen is igaz.