Erdély öröksége VII. [antikvár]

Hivatott drámaíró tollára kívánkozó tragikus helyzete az egyénnek és a magyar történelemnek!Kor : 1690.Színhely : a zernyesti csatatér.Főszereplők : az egyik oldalon Heissler császári seregeiben Teleki Mihály, a másik oldalon, török csapatok élén Thököly Imre. A harcot Erdélyért vívják! Heissler csapatai birtokon belül vannak ; Erdély szinte már megingathatatlanul Habsburg-birtoknak tetszik. És Teleki, az imént még önálló Erdély utolsó nagy politikusa, együtt harcol a birtokon belül lévőkkel, a fejedelemség leverőivel, a hódítókkal. A kortársak haragja árulást lát cselekedetében ; a történelem menetét világosabban szemlélő historikus azonban méltányosabb és politikai megfontolásról beszél.A csatasík külső felén a birtokon kívül lévő Thököly Imre helyezkedik el. A török szultán Magyarországból való kiűzetése után most szervezte újjá hadseregét, s néhány esztendővel a bukás után újabb hódításra készül. Thökölyt Erdély fejedelmévé nevezi ki, és fejedelemségének tényleges elnyeréséért elküldi a császári seregek ellen. A harc így voltaképpen a császár és a török csatája ; a magyar mindkét fél szemében eszköz csupán, s a maga szempontjából folyvást szerencsétlenebb szerepre kényszerült áldozat.A két nagyhatalom érdekeinek ütközőpontján eszköz volt már az önálló Erdély is, a fejedelemség virágkorában, de míg akkor, Bocskai, Bethlen és a Rákócziak alatt tekintélyre és európai rangra emelkedhetett, addig most, a német és a török hatalom egyensúlyának megingásával, erőtlenül hullik oda a mérleg megnehezedett serpenyőjére.