Bővebb ismertető
A magyar irodalom a magyar történelem tükre, akkor is, ha erőszakos kezek olykor darabokra törik az igazmondó tükröt és szétszórják cserepeit. Irodalmunk és kivált költészetünk képet adott a magyarság keserves századairól, vesztett háborúiról, szétszóratásáról, levert forradalmairól. Ha erre a tükörképre tekintünk, önmagunkat ismerjük fel: legjobb igazságainkat és legjobb törekvéseinket. Ilyen képet ad a magyar irodalom 1956-os forradalmunkról is. Versek, elbeszélések, naplórészletek, regényfejezetek, írói vallomások alkotják azt a mozaikképet, amely megörökíti a nemzet akkori reményeit és fájdalmait, a zajló történelmi idő eseményeit, a felkelt ifjúság harcát, a rettenetes vereséget, a bénító megtorlást és a későbbi esztendők hűségét a forradalom öröksége és eszményei iránt.
Ennek az irodalomnak a lehető teljes számbavétele és összegyűjtése még várat magára. Az elmúlt évtizedekben aligha volt lehetőség arra, hogy az ötvenhatos forradalom és szabadságharc költészete, irodalma erős fényt kapjon a nyilvánosság előtt. Csupán a hivatalos torzítások és rágalmak kerültek agresszív tálalásban a nyilvánosság elé, ezektől azonban undorodva fordult el mindenki, aki személyes tapasztalatból ismerte a valódi eseményeket és tényeket. De ismerte-e mindenki a valóságot? Hiszen a közoktatás, az ismeretterjesztés, a hivatalos „történetírás" és a politikai agitáció igen nagy erővel próbálta a társadalomba besulykolni a történelemhamisítók ideológiai konstrukcióit. És nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem alakíthattak ki maguknak igaz képet 1956 eseményeiről: az iskola hamis ismeretekkel próbálta félrevezetni őket, a megfélemlített család pedig hallgatott.
A magyar forradalom és szabadságharc igaz történetét azért nemcsak a szabad tudományos kutatásnak kell feltárnia és megrajzolnia, ennek a szépirodalmi tükörképnek és mozaiknak a megtisztításával is élővé kell tenni. Versek és elbeszélések, írói naplójegyzetek és személyes vallomások mindig elevenebb képet rajzolnak a valóságról, mint a tudományos elemzések és dokumentumok. És nekünk most éppen az ötvenhatos forradalom valóságos életét kellene hiteles és életszerű képekben felidéznünk: már csak azért is, hogy életre kelthessük szellemi és politikai örökségét, a nemzeti megújulást és felemelkedést szolgáló eszméit, eszményeit.
Kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus. 1934-ben született. Irodalmi munkásságát elsősorban drámaíróként folytatta.
A rendszerváltás idején aktívan részt vett a monori, illetve a lakiteleki találkozó munkájában, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1
993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt. Csurka Péter újságíró fia és Csurka László színművész bátyja.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.
Petri György
Petri György (1943–2000) Kossuth-díjas költő, műfordító, újságíró.
Fontosabb díjai
Az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1986), a Mikes Kelemen Kör Díja (Hollnadia – 1988), Déry Tibor-jutalom (1989, 1994), József Attila-díj (1990), A Jövő Irodalmáért Díj (1989), Örley-díj (1990), Év Könyve Díj (1991), A Soros Alapítvány Életműdíja (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Weöres Sándor-díj (1995), Kossuth-díj (1996), Nicolaus Lenau-díj (1997), Pro Urbe Budapest (1998), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1998)