Felvidéki elbeszélők válogatott munkái [antikvár]

Felvidéki irodalom a fordulat - vagy ahogyan a csehek büszkélkedve mondták, a prevrat - előtt nem volt. Az a történelmi parancs indította el: megtartani az elszakított magyarságot a szentistváni birodalom szellemiségének. Politikusok a szentistváni állameszme világát őrizték, írók a magyar szellem hajlékát építették a Tátra illatos fenyőiből. Legendás idők voltak ezek. Az ájult, tehetetlenségbe süllyedt magyarság szellemi élete tért magához legelébb. A nagy lidércnyomás eltűnt, a háborúnak vége lett. A sok szenvedésen és nélkülözésen átvergődött lélek békés délutánokra vágyott, keletje lett egyszerre a könyvnek és a folyóiratoknak. Az új határokat gondosan lezárta a politika: Lélek ez ajtón se ki, se be - hirdették az új gazdák. Ez az elv megfosztotta az idegen impérium alá került magyarságot attól a szellemi centrumtól, amelynek kenyérosztó központja Budapest volt. A közönség ízlése megmaradt a régi, vágyódása a betű után - ha lehet - fokozódott. Az az írói tömeg, mely telve ambícióval, a segítés vágyával elöntötte mint harcrakész fekete sereg az irodalom mezejét, természetesen nem nyújthatta azt, amit ez az olvasóközönség elvesztett. Jönnie kellett egy olyan folyamatnak, amely egyrészt kiirtotta a dilettánsokat, másrészt fokozott munkára serkentette a hivatottakat.