Fordulópont [antikvár]

Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni... Jól tudom, ezt a dudásoknak kell teljesíteniük, de úgy gondolom, aki bármiben meg akarja mutatni magát a többi embernek, aki úgy érzi olyan mondanivalója van, amire másoknak is oda kell figyelni, az nem adhatja alább, mint ami egy dudástól elvárható. Mindez arról jutott eszembe, hogy a Lírikusok Irodalmi Műhely ismer olyan "rangot", mint író és költőjelölt. Amikor a LIM alapító elnöke, Putnoki A. Dávid - aki maga is sokoldalú művész - felkért, írjak előszót a jubileumi antológiához. Megtiszteltetésnek vettem. Elsősorban arra voltam kíváncsi, vajon a jelöltek és a már írók és költők között lehet-e költészetükben minőségi különbséget felismerni. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy - amikor a verseket és a novellákat olvastam - olvasás közben nem tűnt fel, ki jelölt, és ki költő, író. Különbség pedig azért nincs, mert a költők és az írók is lementek a pokolra, ahová a jelöltek is "bejáratosak". Jellemző példaként hadd említsem meg Hajdú Róbert "Porladás" című novelláját. Szilárdan hittem, hogy a szerző a Műhely idős tagjai közül való.- Tévedtem. A mélyen átérzett sorsról a tizenhét éves író-költő jelölt írt.