Ghetto [antikvár]

Idestova egy hónapja, hogy Jerochim, a szabó otthon kénytelen dolgozgatni. Azon a napon, a melyen elbeszélésünk kezdetét veszi, minden pillanatban várta, hogy betoppanjon a háziúr, aki az előtte való napon adta tudtára, hogy eljön a házbérért és Jerochim türelmetlenül nézegetett az ablakon keresztül, nem jön-e még? Még talált időt rá, hogy megmossa ujjainak hegyét, hogy buzgón fohászkodjék, elmerengjen a szomorú gondolatok egész során s néhányszor dühbe jöjjön az alkalmatlankodó gyermekek rakonczátlankodásán. Úgy ül ott az ablak mellett egy ingben, fésületlenül, mezítláb, egymásra rakott lábakkal; összekúszált arcza álmos kifejezésű. Izgatottan rakja egymásra az öltéseket, szemei folyton pislognak s munkája sehogysem akar előre haladni.