Győr-Sopron Megye választ [antikvár]

Lendvai Mihály A kismegyeri emlékműnél Olajzöld réten óriási gyertya Fagyot lehel fehér márvány teste. Lógószárnyú sas — kihűlt kanóca — Komoran mered a szürke estbe. Fellobhant,^ de nem világolt. Nem volt E mezőn akkor fáklyás temetés. Krizantén sem hullt. Hallgat a sírbolt. Élőknek kell a megemlékezés. Áz est permete szúll. Térdig járok A törpe nádban as ér hajlatán. Mint régen, ma is szittyós as árok. Itt ugratott át Beauharnais talán . . Itt volt hát a híres Győri Csata! Itt fullt hörgésbe a bősz dáridó, Egy haldokló kor végső sóhaja, A.Z a bizonyos inszurrekció. Vircuskodva gyüU a sok nemzetes Ósdi mordály, s görbekard Megyerre; De nem védte már magát a vén test, A rozsdás rendszert rozsdás serege. A sárga magtár, mint régen. FaM Titkot őriz. Szörnyű példát tanult: Mint égett el gyáván, összebújva Három magyar nemes s velük a mult. Gáspár Júlia cÁkik elaízüi^ Azcumzímk A Lenin-uti diákotthonból vidám énekszó hallatszik. Sajtóbeszámolóra készülnek. Az elsöosztályosok tartják. „ .A.usztria nyugati részében a diákok ülősztrájkot rendeztek a munkássággal karöltve. Sokat elfogtak közülüli és börtönbe vetettelk. Sokat kizártak az egyetemről". — Jól van és mit tudnál ezzel szembeállítani a demokratikus táborban ? — kérdezi az Igazgató elvtársnő. — Magyarországon országszerte készülnek a május 17-i választásokra, ahol m.ár a nagykorú fiatalok is szavazhatnak. A mi diákotthonunkból is tizenhármán szavasnak! Minden szem a negyedikesek felé fordul, akik büszkén, boldogan mosolyognak. — Képzeljétek, gyerekek, micsoda komoly dolog az, hogy mi szavazhatunk! A tanulójukban, ahol nincsenek kitéve az alsósok kíváncsiságának, a negyedikes lányok egymás szavába vágva csiripeltek. — Szavazó polgára vagyok hazámnak! Hurrá! gyerekek, már én is szavazhatok! Teri lelkes szemeldiel néz körül. — Tudjátok, én valahogy úgy vagyok ezzel a szavazással, hogy ez már nagyon kellett nekem. Most igazából kifejezhetem azt, hová tartozom. Szavazhatok arra a kormányra, amely nem engedte, hogy cseléd legyek, arra a kormányra, amely már hat eve ösztöndíjjal taníttat. Képzeljétek el, én is szavazok Rákosi elvtársra! — Jutka már kipirultán ült, szinte észre sem vette, hogy hallgatják. — Én már másodszor fogok szavazni! — szólalt meg Karola. — Igazán? meséld el, hogyan csináltad, milyen volt! — Annyira elmerültek Karola beszédébe, hogy észre sem vették, mikor Muci megérkezett. A pártból jött meg. Egyszercsak megszólalt. Csendesen, de valami, különleges rezgéssel a hangjában: — Lányok, úgy nézzetek rám, hogy benne vagyok a szavazó-bizottáágban. — Muci, gratulálunk! éljen! Képzeld el, hozzád megyünk leadni a szavazatunkat! — No, halljátok, ezután még járni sem tudok a büszkeségtől! —^^ Mupi 19 éves és választási bizottsági tag! Mi mindnyájan szavazunk! Kati fejét felemelve, mókásan sétál az asztalok között. Legutóbb csak kultúrműsort adtunk a választáskor, most pedig nekünk adnak! Most annyira telítve vagyunk büszkeséggel, örömmel, hogy ebben a kis tanulóban el sem férünk. Ki a szabadba, ki az udvarra!