Harmatfényben - lelki utakon [antikvár]

Részlet: "MIKÓ ÉVA Várakozás Mint didergő harmatcsepp fűszálak hegyén a napfényt, úgy vártam jöttöd hiába. Remegő szívvel lestem hallom-e a város zajából felém érkező lépteid neszét drága. Soká eszméltem, óh nem jöhet a Nap maga szívszorongva emlékezem izzó, égető sugárra. Zuhanok aléltan, árva dideregve, reszketve, fázva szétomló remények fojtó, mérgező porába. Vágy Mondd kedvesem eljön-e valaha a nap, mikor énrám mosolyogsz éjszín szemed pilláinak árnya lelked tüze, s vágyad fellobog és bőröd égve bőrömhöz érve s szíved szívemhez simulva dobog"