Határtalanul [antikvár]

KISJUTKA Vár az öblös fotelban egy nagy halom vasalni való. Néhány ingen, ruhán már túl vagyok, de úgy látom, tán sosem fogy el. Még szerencse, hogy itt van mellettem Kisjutka, csak így - Kisjutka. Ő a barátnőm nyolc éves, csacska, szöszi kislánya és a buci-barbi család összes tagja, mert nélkülük sehova! Most jobban szeretné, hogy mi ketten játsszunk. Ezt meg is mondja a soron következő ing vasalása előtt. Rögtön ki is osztja a szerepeket. Az enyém az, hogy nagymami vagyok, ő a mami, és az unokáim az összes buci-barbi csemeték. Na, jól van, legyen! Unalom száműzve, éljen a játék, és Kisjutka csillogó szeme. Egy darabig el is vagyunk. A ruhák nem fogynak, Kisjutka viszont a mami szereptől kipirultán játssza a hétköznapokat barbi unokáimmal. Most éppen rám kerül a sor. Egy mesét várnak a nagymamitól. - Akár vasalhatsz is tovább - mondja, csak jó hosszú mesét mondj, jó? - És szép legyen ám, és királykisasszony, meg hercegnő, és királyfi is legyen benne, szóval olyan régi-régi mese legyen. - Jő, jó - rendben, nyomok egy puszit az arcára, és már kezdem is a mesémet. Saját gyermekkori meseélményeimet szedem sorba, és szinte hallom az én édesanyám nyugodt, halkan muzsikáló hangját. Én mondom a mesét, mégis az ő hangját hallom vissza. A kiscsapat persze teljes odaadással hallgatja. Sajnos minden mesének egyszer vége szakad, így az enyémnek is elfutott valaki a végével. Látom, hogy Kisjutka erősen gondolkodik. Elő is rukkol vele, és azt mondja: - Szép volt nagymami, de most én is mondok nektek egy másik mesét. - Hát ez igazán szép lesz tőled, alig várom - mondtam, és már kezdődött is az ő meséje. Ölébe ejtette a kezét, és tekintete valahová messzire tévedt. 8