Hiteles vallomások II. [antikvár]

SZAKÁCS GYULA SORSFORDULÓ Szerintem mindenki úgy van vele. Enyhe remegés az ember gyomrában, tudomásul nem vett izgalom, türelmetlenül kopogtató kíváncsiság: az ismeretlen tájak, emberek, új élmények. Határátkelőhely. Udvariasak, katonásak. Csodáltam őket és tisztelettel kísértem mozdulataikat. Jól szabott uniformis, kifogástalan külső. Talán majd egyszer én is? Dédelgetett álom. Álomr amely valóra vált. Hét éve kezdődött. mmmm fMMmm v'r ffíi-iip t/.:: I ¦ 'I ' .1 i'i -i- j . > t ¦ ¦ ¦ : ! M (' i I í ' ! ^ ^ Í r-h'i ':' " ¦ : q., í 1 i ¦ ¦ ¦ r ¦ ¦ ^ : ; ii::': . ' í !! ¦¦ ;' ¦ * * * A zuhany rózsájából sziszegve előtörő forró víz kellemesen bizsergeti bőrömet, átmelegíti hidegtől elgémberedett tagjaimat. A fene egye meg azt a rakodógépet! Egy hónap alatt kinyírt egy kuplungtárcsát. — Nem, fiúk, ma nem megyek. Van egy Lada, nagyon eszi az olajat, délután még azt kell megkuksizni. A körömágyakból talán sohasem bírom ki- ' . ¦ ¦ i ^ 1 ^ ^ ' , t ¦¦ ' I ; , ; ' . ÍJ' ¦ r i! ' ;. i '' ¦ ¦ < í ' 1