Hősök voltak...II. [antikvár]

Részlet a könyvből:"ARANYOSSI MAGDA "NEM TEHETTEM MÁSKÉNT..."A rossz, ócska tollszár szorításától görcsös fájás állt a kezébe, de szinte észre sem vette. Az utolsó, befejező sorokat írta. Hosszú, eseményekben gazdag élete során talán sohasem dolgozott ilyen iramban. Mindent megírni, mindent, mindent bele akart még írni ebbe a műbe. Semmi sem hiányozhat belőle, semmi abból a meggyőződésből, ami több mint négy évtizeden át fűtötte.Végre! Letette a tollat, megdörzsölte elgémberedett ujjait. Egy percre arra gondolt, még egyszer elolvassa az egészet. Azután hagyta. Nem teszi. Maradjon minden úgy, ahogy nagy, erős hittel írta. Gyáva meggondolások rohanhatnák meg. Nem szabad.Révetegen elnézett az írás felett. Ki az ablakon, a szembeeső, sivár, magas falra, melyet nem tett vigasztalóbbá ablak, de még egy árva zöld kis repkény sem.Lassan, az előrehaladó délután üzeneteként kis napsugár esett a falra. Azt nézte hosszan."