Hűséges Mártonka II. [antikvár]

Kovács Dezső AZ UTOLSÓ BARÁZDA Az emberem, akiről azonnal szó esik, az élet csöndes tragédiái közül igen pontosan végigcsinált egyet. Ügy gondolom azonban, hogy színpadra mégsem lehetne vinni a históriáját, két okból. Először is azért, mert nem rendelkezett kellő szóbőséggel, s főként a legkisebb fogalma sem volt arról, hogy egyáltalában volnának a nyelvben trópusok és figurák, amelyekkel egyet-mást erősebben is ki lehet fejezni, semmint kellene. Egyszóval monológusai és dialógusai nélkülözték az erőt. A másik ok, amelyért nem lesz soha színpadra képes a históriája, az, hogy sohasem igyekezett egymásután esni keresztül a dolgokon, hanem engedte a természetet a maga útján menni, s úgyszólva részletenkint került bele a csávába, s közben igen nagy szüneteket tartott. Ennélfogva nekem, aki valamely szeszélytől hajtva elmondom a történetét, úgy szólva össze kellett szednem az adatait, s szédítő hézagokat kellett méltatás nélkül hagynom. Szép nagy földjei voltak a sztojkai határban. Igaz, a legelső, amelyet szerzett, fent volt a hegyoldalon, s csak zabot lehetett beléje vetni. Ez igaz. Azaz hogy vetni lehetett volna belé búzát is, !csak hogy nem ért volna meg. De a később szerzett földek már ott voltak a téres helyen, szántani is lehetett könnyen, kukoricát is lehetett beléjük vetni. A 5