Igaz lélekkel - Antológia [antikvár]

Előszó Néhanapján, amikor kevés szabadidőmben betértem kedvelt kiskocsmámba, az emberek néhány pohár ital elfogyasztása után múltjukból érdekes emlékeket idéztek fel. Legtöbb történet azzal kezdődött, hogy „mi lett volna, annak idején, ha fiatalon ", és folytatódott a valós történetek elmondása. Ezek a fiatalkori álmok valahol a tudat alatt raktározódnak, és a valós, mindennapi élet során fel-felbukkannak. Sok esetben a tényleges munka mellett, vagy a nyugdíjba vonulás során törnek fel az emlékekből. Az életfilozófusok azt mondják, ezeket a szunnyadó képességeket, rejtőzködő vágyakat valahogy fel kell dolgozni, ki kell magunkból beszélni, vagy egy-egy alkotás formájában létrehozni. Kedves Olvasó! Ez a könyv, amit most a kezedben tartasz, ezeket a törekvéseket hozza napvilágra. Amikor Pista barátomnak felvetettem, hogy ki kellene adni az írásait, ő elzárkózott előle, de javaslatot tett egy, a herbológus kollégák által készített különböző alkotásokat tartalmazó antológia kiadására, amiben ők egy „másik arcukat" mutatnák be. A hosszas gyűjtögetés után megszületett kötet így egy látszólag eklektikus összeállítást tartalmaz, amit az alkotók barátságán kívül a foglalkozásuk és a növények ismerete és szeretete köt össze. A növények, melyek formája, szépsége a Mindenhatónak, mások szerint a természet csodájának köszönhetően művészek százait ihlette már meg. Talán innen fakadhat a herbológusok különböző művészeti ágakhoz való alkotói kötődése. Nem hivatásszerűen, hanem belső indíttatásból, vagy csak egyszerűen szórakozásból - érdeklődési körének megfelelően, ki-ki tehetségének legjavát adva - szabadidejükben készítették el ezeket az alkotásokat. Vannak nyelvek, amelyeken visszaemlékezések, naplók születnek. Mi magyarok inkább verseket írunk. Ebben az összeállításban is a versek dominálnak, hisz a magyar nyelv szépsége, kedvessége, játékossága versírásra készteti az embert.