Bővebb ismertető
Az Ígéretek második csokrát tartja kezében az olvasó. Olyan emberek gondolatait, akik megtanultak, ellestek, kitaláltak valamit, aminek a segítségével - legalábbis szavaik útján - többet tudnak adni, megmutatni magukból, mint a többiek. S ha nem is többet, jobbat. Néhányan közülük már az első Ígéretek-ben is megjelentek. Itt a két nagy öregünk, Csomós és Kisslaki, mellettük az ifjú titán Ordassy s a jólelkű bölcs Szilágyi P. Katalin, a végletes érzéseket kutató Hummer Zita s a lélek minden hajlatát ismerő Kormos Anett. Ne meg Patrícia, Zsanett, Mariann és Tímea. A költők. Akik megmutatnak valamit abból a világból, amit mindnyájan zavarosan látunk. Akik olyanoknak látszanak, amilyenek szeretnénk lenni. Olyanoknak, akik az élet minden szörnyűségét derűvel tudják fogadni.És az újak mind méltóak hozzájuk. Igazán csavaros történetek, lélekmélyi andalgások, szívet szakasztó mondatok, az értelmes alkotás gyönyörű példányai. Azt szokták mondani: ha egy könyvben egyetlen igazán jó gondolat van, azt is el kell olvasni. Nos, ebben nem egy van, de nem is tíz...
Volt ő minden, néptáncos, katona, egyetemista, igazgató, aztán írni kezdett.
A Közgázon diplomázott, ráhúzott még két évet, adtak neki egy doktori címet. Állítólag, felszámoló volt. Megnősült, aztán hogy, hogy nem, maga sem érti, lett három gyereke. Leányfalun vett egy romot, amit kicsinosított. Ott élnek. Mit lehet falun csinálni? - tette fel a kérdést magának. Szóval, megírta Leányfalu legendáriumát, az Apás szülést, az Éjjeli lepkéket, néhány drámát. Aztán, mire feleszmélt, már késő volt, beleragadt az írás mocsarába. Kicsit remete lett. Írja a történeteit. Minden nap. Egyiket a másik után.