Istenhez fohászkodva... [antikvár]

Részlet: Emlékezzünk! Lassan öt évtizede annak, hogy elhurcolták a kárpátaljai magyar férfiakat. Emlékezzünk, mondom: pedig tudom, sokan vagyunk olyanok, akik csak apáinktól és anyáinktól, hallomásból ismerjük történelmünknek ezt a gyászos fejezetét. De vannak köztünk olyan emberek is, akik átélték, túlélték a lágerek megpróbáltatásait, és akik ezekben a percekben bizonyára újra, ki tudja, hányadszor már, gondolatban bejárják az emlékezés fájdalmas útját. Mi csak sejtjük, ők tudják: nem lehet az ártatlanul elviselt szenvedéseket elfelejteni! Nem lehet, nem szabad azok emlékét elfelejteni, akik nem élték túl a megpróbáltatásokat, akiket a lágerekben éhség, betegség veszejtett el! Azokét, akiket 1944-ben az úgynevezett háromnapos munkára vittek el 18-tól 50 éves korig, és akiknek nem adatott meg a visszatérés, mert a három napból számukra örökkévalóság lett. Mindannyian megrendült lélekkel gondolunk rájuk, de bizonyára többszörös fájdalommal azok, akiknek édesapját, testvérét rejtik az ismeretlen tömegsírok. Az áldozatok közül sokan ma is köztünk lehetnének, 67—70 évesen az unokáknak, a gondokkal terhelten is oly szépséges életnek örülhetnének. Mindettől megfosztotta őket a sorsukba könyörtelenül beleavatkozó sztálini önkény. Azon túl, hogy kegyelettel megemlékezünk, megemlékezhetünk messze földek mélyén porladó halottainkról, nekünk, a túlélőknek és a fiatalabb nemzedéknek mi a feladatunk? Talán a remény! A remény, hogy az ártatlanul elszenvedett sérelmeket begyógyítja a mindenható idő, hogy a 44-eshez hasonló és semmilyen más népirtás ezen a tájon többé nem lesz, s hogy okosan élve lehetőségeinkkel megőrizzük magyarságunkat. Napjainkban tanúi vagyunk a politikai változásoknak. Ma már nem bún magyarnak lenni ezen a tájon. Ez nem lehet másként, hiszen ahogy mi is elismerjük a velünk együtt élő más népek érdekeit, ők is el kell hogy ismerjék a mi nemzeti érdekeinket. Nincs bennünk bosszúvágy, csak a méltó, békés kegyelet jogos igénye. A vágyunk pedig lehet-e más: nyugodt, munkában eltöltött, emberhez