Jajdul a szél [antikvár]

Somogyország földje fölött most békésen ragyog az ég. Csöndesen csörgedez a Rinya, nyugodtan nyaldossa a partokat a Dráva. Negyven esztendeje immár, hogy elült a harcok zaja, elszállt a robbanások füstje. Negyven éve, hogy a Rinya és a Dráva fölött bolgár katonák kemény szavát vitte a szél; hogy közülük sokan "örök őrségen váró katonák" lettek; hogy itt Somogyban "jajdul a szél", s zokogással felel rá a távoli Marica, Tundzsa vagy Arda... (...) Bolgárok és magyarok közös tisztelgése ez a kötet a hősök emlékezete előtt, akik tudták, hogy "nyomukban majd acélos rend terem". Ez a kötet a bolgárok és magyarok eszmei találkozását is példázza, s bizonyítja, nem feledjük és tudván tudjuk felszabadulásunk nagy tanulságát: nekünk, bolgároknak és magyaroknak mindig és mindenütt együtt kell haladnunk a jelenben, s még inkább a jövőben!