Jelenlét 3. [antikvár]

Midőn az olvasó megismerkedik a Jelenlét 3. számának szerkesztői céljával, amely a groteszk bemutatásának jegyében fogant, ugy gondolhatja, hogy egy meghatározott tematikus egység leszögezésével egyúttal meg vannak vonva azok a szilárd határok, amelyek között a munka mozoghat. Ezzel szemben valószinüleg éppen az ellenkezőjét fogja tapasztalni: a groteszk témakörének rögzitésével nem merev határokat szokás kijelölni, hanem éppenséggel föloldják a fogalmak, kijelentések, kijelentéssorok közti határzárlatokat. Hogy ez a paradoxon nem az egyes szerzők önkényéből táplálkozik, hanem szükségszerűen ered magának a groteszknak a tárgyalásából, ennek bemutatását kisérli meg az alábbi esszé. Nézeteink kifejtésének alapjaként arra a monografikus miire támaszkodunk, amely a modern nemzetközi irodalomelméleti munkák közül talán egyedül vállalkozik a groteszk problémájának földolgozására, erre a problémára nem valamilyen más összefüggésben kerit szót. Mivel nem föltételezhetjük, hogy Wolfgang Kayser könyve (A groteszk a festészetben és az irodalomban - Das Groteske in Maierei und Dichtung, Rowohlt, Reinbek bei Hamburg, 1960) Magyarországon széles körben ismert, ezért legelőször is megpróbáljuk összefoglalni gondolatmenetét, saját megfontolásaink előadása csak ezen az alapon válik lehetségessé.