Bővebb ismertető
Karácsony
Az élet változatos s bizony nem mindig gyönyörködtető kaleldoszköp-jának e sötét képe után vetítse az emlékezés tükre az ártatlan gyermeklélek egy örömteljes ünnepének, a karácsonynak vidám képét szemeink elé, melynek varázsát csak falun ismeri és becsüli meg az ember igazán. A télnek elzárközottságába, annak a züzmarás, hölep-te fáktól környezett hideg keretébe a karácsony hozza meg a falusi hajlékban az édes otthonnak, a boldog, családias egyiittlétnek áldott melegét.
A városi gyermeknek már heteken át izgalomban tartja vágyait, reményeit és igényeit
a csillogó kirakatok fényes gazdagságába, és ezeknek a vágyaknak és igényeknek kielégítését váija, szinte követeli a karácsonyfa alatt; nem is annyira annak gyertyák fényében ragyogó szépsége köti le figyelmét, mint a pazarul felhalmozott ajándékok tömege, s alig várja a pillanatot, hogy mohón azok felé njnájtsa kezét.
A falusi gyermeknek szűk keretek között mozgó életében valami misztikus varázsa van az egésznek. Ennek igézete alatt álltunk mi is ezen a napon.
Az egész nap olyan más, olyan titokzatos, olyan különböző volt a többitől. Házunknak régi szokása szerint az ebéd sem volt ezen a napon a rendes időben. Délben csak egy kis mákos kalács járta, az ebédet este hat őreikor adták fel. Akkorra érkeztek a vendégek csengőbongó fogataikkal, szánokon.
Örömujjongással néztük s fogadtuk azokat, amint egjnnás után szálltak le s bontakoztak ki takaróikból, bundáikból a rokonok, a család jó barátai.
A gyermek általában vendégszerető, s már a ritkábban látott, kedvesen ismerős arcoknak megjelenése is valami különös derűvel sugározza be a napot.
Végre együtt volt a társaság Madách Imrének lakosztályában. Ott voltak Madách Károlyék Csesztvéről, a Forgách grófok, József és Jenő Gácsról, Szontagh Pál, Sréter, Matolcsy György és a falu két lelkésze.