Bővebb ismertető
ÁDÁM TAMÁS
Alma
Almafák virágoznak fordított tengereken. Nehezen lélegzik a sóval hintett víz, gyökerekbe akad az érzelemvadász, kapaszkodót keres. Mustra ez, mély szédület.
Kíméletlenül tömörít az alkony, bukik a nap, piros alma merül. Harapható szálkás szeretőm rúzstól maszatos ajka. Szigonyoktól véres az ég, leszakad.
Hasított vízbe csusszan néhány
olajos alma. Remegő combjaid
közül nehezen vonul vissza kezem. Lassan
menekül vágy és tenger,
hínár feszül mellemen.
Nem éreznek ízt a szikkadt ízlelőbimbók, közös partunkon madárcsontok napoznak.
Utoljára megmártózom feledhető húsodban, almaillat roppan.