Kézbe zárt egek [antikvár]

Aki fiatalok első munkáiból szerkeszt antológiát, madárjóshoz hasonlatos. Tegnap írott szövegekből válogat, de a holnap irodalmát jövendöli. Mert igaz ugyen, hogy a "költő nem lesz, hanem születik", de ki mondhatja meg, hogy azzá is lesz-e majd, aminek született. Ezért az antológia-szerkesztő "tehetségkutató" célja sem lehet az értéek csalhatatlan kiválasztása, hanem az esélyteremtés, leendő művek megóvása az elvetéléstől. Azaz: inkább jelentkezzék egy ilyen emutatkozó antológiában akár tucatnyi, később beváltatlanul maradó ígéret, semhogy egyetlen igazi tehetség fórum, kritika és közönség nélkül elkallódjék az irodalom bozótos berkeiben. Mert az "irodalmi tehetséggondozás" országos helyzete nem éppen rózsás. A folyóiratoknak a kéziratterméshez képest csekély száma, a könyvkiadók - néha indokolt, néha azonban indokolatlan - vonakodása pályakezdők bemutatásától, a könyvek - minden esetben indokolatlanul - hosszú "előszobázása" oda vezetett, hogy a "fiatal író", "fiatal költő" címetnem ritkán harmincas éveikre érdemlik csak ki egyébként vitathatatlanul tehetséges alkotók; mintha irodalmi életünk Bernard Shaw mondását választotta volna jeligéül: "Negyven éves koráig mindenki kezdő." A Kézbe zárt egek s a hozzá hasonló antológiák ezért nemcsak "helyi jellegűek", hanem az országos hiány mégoly szerény pótlására is vállalkoznak; az irodalmi jövő tiszteletre méltó mecénásai.