Kézjegy 8. [antikvár]

Úton vagyunk valamennyien, akik tollat fogtunk a kezünkbe, hogy mesterségünk alapanyagaival, a szavakkal táljuk a világ elé érzéseinket-gondolatainkat. Nagy utazásról számolunk be mindannyian, tulajdonképpen ugyanarról és mégsem egyformán, hiszen éppen az a csodálatos az írói termelésben, hogy mindegyik művész valami más részletet ragad ki témaként, s egyéni, csak rá jellemző kifejezésmóddal örökít meg a valóságból. Olykor az érvényesülés lehetősége eltávolítja az embert a szülőföldjéről. így jártunk mi is néhányan, akik hazánk egyik gyöngyszem városkájában, Sopronban kezdtük földi létünk útját. Magam átmenetileg Győrbe költöztem, Zentai László költő barátom pedig Babits szülővárosából küldte tartalmas leveleit. Mindez a 70-es évek második felében történt, literátori pályánk lelkes legelején. Évtizedek óta számított kapcsolatom Tolna megyével tulajdonképpen innen ered. Az utóbbi negyedszázadban - először a drága emlékű Csányi László, majd mások segítő közreműködésével - kötetnyi versem jelent meg a megyei napilapban, több könyvismertetőm a Dunatáj folyóirat hasábjain, s nagyon sok olyan irodalmi barátom él Tolna megyében, akikkel személyesen ugyan még sosem találkoztunk, de lélekben erős szellemi szövetségbe léptünk. Közöttük többen vannak, akik Sopronból kerültek a megyébe, kisvárosból az ország földrajzilag legkisebb megyéjébe, ám a szellemi rokonszenv maradéktalanul összeköti e két helyet a hűséggel mért időben. Ha összeszámolom a Tolna megyében töltött napjaimat, alig jön ki egyetlen hétnél több. Két riportút, egy üdülés, ennyi... Szekszárdot vonattal közelítettem meg, valószínűleg terhes kicsi nő is ült a vonaton (Illyés Gyula népszerű verse óta állítólag minden Szekszárd felé tartó vonaton utazik ilyen), de erre nem emlékszem. Emlékszem viszont a város otthonos, emberi hangulatára, ami megszokottan dunántúli jellegzetesség. Később, már autóval jártam Pakson, újságíróként szemlélve a települést, az emberség jóságos arcát kutatva. Majd a Dunáról pillanthattam meg a Gemenci erdő vadregényes, és mégis megnyugtató zöldjét egy újságíró-szövetségi tanulmányút alkalmával. S e felsorolásból nem hiányozhat a Fadd-Domboriban, a holt Duna-ág mellett töltött nyaralás boldogsága sem.