Költők, írók, haditudósítók a "magyar Golgotán" [antikvár]

A Kiadó ajánlása az Elesett hőseink nyomában című sorozathoz EMBER ÉS HÁBORÚ Ha az ember háborúról olvas, akkor nem a szöveg esztétikai értéke ötlik a szemébe elsőként, s nem azt fogja vizsgálni, milyen helyet foglal el majd jövendő világirodalmi antológiákban a vers, melyet éppen betűzget. Mert ha az embCT háborúról olvas, akkor elsőül szorongani kezd. Ha az ember háborúról olvas, akkor a félelem az első szava és a reszketés a második: hát tényleg igaz, hogy bármi, bármikor megtörténhet? Igen, valóban bármi és valóban bármikor Móricz Zsigmondnak a háborúba beleőrült szegény embere, Babits Mihály „szöm3rü malma" a Húsvét elöttböl, Ady Endre világosság-őrzői a strázsán és Tóth Árpád „hószín-számyú Béke"-vágya köszön egymásnak a verssorokban és a sorok mögött, a megmaradásban végsőkig reménykedő sorok mögött e könyv lapjain. A háborúban nincsen kegyelem. A háború megérthetetlen borzalom. Olykor azt hinné az ember, nincsenek hősök, „csak" halottak vannak. Aztán rájön: mindenki hős, aki egyszer is állt a vártán, aki egyszer is fordult szembe ordító géppuskacsővel, vagy csak hallotta éhes kattogását a vasnak - aki evett már fakérget, állattetemet, krumplihéjat, szöcskét, pókot és répalevelet fagyban, hőségben, ezer kilométerre az otthonától. A tekintetekbe ivódott szörnyűségeket nem lehet elfelejteni. A „Nagy háború" fülsiketítő gépzaját, öldöklő hangzavarát az unokák is őrzik dobhártyáik mögött. Ez a könyv a felejtés ellen emeli fel a betűket és a szavakat, melyeket kopott-katonás csukaszürke borítói közé illesztettek értő szerkesztői kezek. Leginkább talán azokra gondolva, akik soha nem tértek vissza, akiknek sírján soha nem nő virág. Dr. habil. Fűzfa Balázs Az ELTE Savaria Egyetemi Központ docense a Savaria University Press kiadó igazgatója