Kortárs hangon '09 [antikvár]

Szerkesztői előszó (helyett) Évfordulós kötetet ajánlok a kedves olvasó figyelmébe, még ha kicsi is az évforduló. Ugyanis éppen öt éve kezdtük el a Miskolci Egyetemmel az irodalmi pályázatainkhoz kötött hallgatói kötetek megjelentetését. Fontosnak és értékesnek tartom ezt az öt kötetet — szeretném, ha megérne jelesebb évfordulókat. Hiszen minden évben bukkantak föl ígéretes tehetségek, születtek nagyobb nyilvánosságra érett írások — és érkeztek rangos irodalmi lapok, kiadók látókörébe hallgatóink. Közülük egy már kötettel rendelkezik, s ismereteim szerint többen állnak kötet megjelentetés előtt. Külön öröm számomra, hogy zsűrink is értékesnek találta az idei pályázati anyagot. Az írásokról Serfőző Simon költő, Dr. Szentesi Zsolt tanszékvezető főiskolai tanár, Dr. Ködöböcz Gábor főiskolai docens, Grebely Gergely hallgatónk és jómagam formáltunk véleményt, mely alapján rangsoroltunk és válogattunk a kötetbe írásokat. A kialakult értékrendről Szentesi tanár úr véleményét szeretném idézni: „Az idei pályázati anyagot jóval színvonalasabbnak látom az előzőeknél. A pályázat általános értékeléséről szólva azzal kezdem, hogy igen gyakori hibának, közös negatív vonásnak gondolom/látom az alábbiakat — évek óta. Önmagában egy érzés (többnyire [szerelmi] fájdalom) megverselése nem biztos, hogy művészileg jelentősebb alkotást eredményez. Altalános vonás, hogy valamiféle személyes élmény közvetlen megfogalmazása nem kap általánosabb, egyetemesebb távlatot, így nem születik más, mint egy individuális magánfájdalom (vagy épp mindenre rávetített világfájdalom) olyasféle »kida-lolása«, aminek nincs, vagy alig, valamiféle önmagán túlmutató jellege. Ha egy műalkotásnak nincs egyetemesebb jellege, ha nem generalizáltán és totalizáltan jeleníti/fogalmazza meg a művészben meglévő érzés-, élmény-, gondolat- illetve eszmevilágot, akkor abból nem születhet jelentősebb vers, legfeljebb »egyéni siránkozás«, individuális élménylíra (ami már évtizedekkel ezelőtt is csak ritkán tudott jó verset létrehozni — rnég a legnagyobbaknál is). Szintén nagyon gyakori hiba, hogy a pályázók a legelemibb stilisztikai fogalmakkal/jelenségekkel