Kulcsra zárt emlékezet [antikvár]

"Este minden más. Mintha a földgömbbel együtt megfordulna a szívünk is. Emlékeink gyors röptű hintaján visszaszállnánk a gyermekkorba. Ott világlana a régi kályha parazsa, megtüzesítve arcvonásainkat. Ülnénk előtte mi hárman, anyám, apám meg én.Nézzük a tüzet. A lelkünket melegség járja át. Ha ujjunk megérinthetné az érzést, talán meg is perzselődne." De az emlékezet nem perzsel, csak világít, elnyugtató meleget ad, mint a gyertya lángja, amikor leheletnyi fényt sző az imbolygó izzás köré. Ülünk hát ott, mi hárman, anyám, apám és én.És akkor a tűz mesélni kezd. Kinn hull a hó. Csönd van. Idebent is csönd van. Csak a tűz lehelete érzik. Egy-egy parázs felszisszen olykor, megfordul tengelyén. Zene ez is. A tűz muzsikája."Csizmadia Éva legújabb novellafüzérében betekintést enged a Szentmiklóssy família izgalmas életébe, a kiterjedt rokonság és az ismerősök mindennapjaiba, sorsába. A hol szívszorító, hol mulatságos történetek egyben korhű képet adnak Debrecen, Pécs és Budapest életéről az 1920-as évektől kezdődően.A kötet ugyanakkor emléket állít Szőke Juliannának, a két és fél évtizeden át családtagként szeretett pasaréti házmesternő "nyírfa seprűvel hadonászó alakjának". A Júlia utca 7. szám alatt lakott "az utca tábornoka, varázslója, hókirálynője számtalan macskájával, örökéletű háziállataival. Ha nem tartotta fogva az utca a járdát elborító faleveleivel vagy hózuhatagával, ha nem szólította távol kilenc házának lépcsőmosása, felségterületére visszahúzódva, vaspántokkal zárt ajtaja mögött élte titokzatos életét."