Külföldi elbeszélők II. [antikvár]

Ezt a könyvet meg kellett írnom, mert éreztem, hogy megírását el nem mulaszthatom s mert egyébként is meg akartam írni. A veszedelmes kor, az asszonyok negyvenéves kora az, amikor minden asszony, kisebb-nagyobb mértékben bár, de okvetlenül idegbeteg, hisztériás. Én soha sem mertem volna arra gondolni, hogy valaki, aki könyvemet olvasni fogja, feltételezheti rólam, hogy én hisztériás vagyok. Hisz ha erre gondoltam volna, talán meg sem írom könyvemet. Sokat olvastam és még többet gondolkoztam az asszonyok negyvenéves koráról. Ilyen dolgokat olvastam: Ha a férfiak belé láthatnának a negyvenéves asszony lelkébe, bizonyára úgy menekülnének az ilyen korban levő asszony elől, mintha pestises volna s veszett kutya módjára lebunkóznák őket. És ezt a mondatot is egy asszony, egy irótársnőm irta. Gondolkoztam: az asszonyok minden hónapnak egyik hetében rabszolgái egy le nem küzdhető biológiai jelenségnek. Ilyenkor természetesen idegesek, mert hisz betegségük minden tevékenységükben meggátolja őket. Mire az asszonyok negyven évesek lesznek, akkorra ez az ismétlődő idegesség idegbajjá fejlődik, hisztéria lesz. Minden negyvenéves asszony hisztériás, azaz beteg.