Különös küldemény [antikvár]

ELŐSZÓ Hogy változott-e a 2016-os Irodalom Éjszakája óta valamicskét a világ, jobb lett-e, boldogabb, igazságosabb, elfogadóbb, más kultúrákra, nyelvekre, történelemre, sorsokra kíváncsi, nem tudom. Még csaknem két tucat ország sok-sok szerzőjének olvasása után sem. Amit tudok, az az, hogy érdemes évről évre meghallgatni, és most, hogy első alkalommal kötetben is megjelennek ezek az írások, elolvasni egymást. 2017-ben a szervezők novellákat kértek Európa és néhány Európán kívüli ország legjelesebb novellistáitól. A novella, más nyelveken rövid történet, nem kurta regény, nem regényfejezet, prózatöredék, noha szigorú szabályait rendre átírják a kísérletező, nyelvet, kifejezésformákat minduntalan megújító írók. Terjedelme, koncentráltsága miatt az egyik legnehezebb műfaj, és egy-egy nemzet irodalmában kevés kiváló specialistáját ismerjük. A törekvés, hogy kizárólag e műfaj legjobb darabjaiból mutassunk idén a közönségnekjavarészt teljesült. Válogatásom barátságos korlátok közt zajlott, csak a résztvevők kínálatából szemezgethettem, országonként két-három mű közül választottam. Talán ezért is lett ennyire sokszínű az anyag. Nem erőltethet rá semmilyen előzetes koncepciót a kurátor, arról beszél, mit gondolnak nemzetek a közös többszörösről. Mit magukról, és mit más országok olvasóiról, mit tartanak magukban egyedinek, és mire gondolják azt, hogy mindannyiunk története. Kiváló tükör. Vajon van-e különbség azok közt, akik a világ más és más pontján szembesülnek a múlt tragédiáival, a megváltozott értékekkel, a szerepek felcserélhetőségével, az igazság és a szépség viszonylagosságával, akik távol egymástól ugyanúgy gyűlölnek, szeretnek, játszanak a halállal vagy a másik ember életével? Megértheti-e egymást két olyan, gyökeresen