Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
Hogy változott-e a 2016-os Irodalom Éjszakája óta valamicskét a világ, jobb lett-e, boldogabb, igazságosabb, elfogadóbb, más kultúrákra, nyelvekre, történelemre, sorsokra kíváncsi, nem tudom. Még csaknem két tucat ország sok-sok szerzőjének olvasása után sem. Amit tudok, az az, hogy érdemes évről évre meghallgatni, és most, hogy első alkalommal kötetben is megjelennek ezek az írások, elolvasni egymást.
2017-ben a szervezők novellákat kértek Európa és néhány Európán kívüli ország legjelesebb novellistáitól. A novella, más nyelveken rövid történet, nem kurta regény, nem regényfejezet, prózatöredék, noha szigorú szabályait rendre átírják a kísérletező, nyelvet, kifejezésformákat minduntalan megújító írók. Terjedelme, koncentráltsága miatt az egyik legnehezebb műfaj, és egy-egy nemzet irodalmában kevés kiváló specialistáját ismerjük. A törekvés, hogy kizárólag e műfaj legjobb darabjaiból mutassunk idén a közönségnekjavarészt teljesült.
Válogatásom barátságos korlátok közt zajlott, csak a résztvevők kínálatából szemezgethettem, országonként két-három mű közül választottam. Talán ezért is lett ennyire sokszínű az anyag. Nem erőltethet rá semmilyen előzetes koncepciót a kurátor, arról beszél, mit gondolnak nemzetek a közös többszörösről. Mit magukról, és mit más országok olvasóiról, mit tartanak magukban egyedinek, és mire gondolják azt, hogy mindannyiunk története. Kiváló tükör.
Vajon van-e különbség azok közt, akik a világ más és más pontján szembesülnek a múlt tragédiáival, a megváltozott értékekkel, a szerepek felcserélhetőségével, az igazság és a szépség viszonylagosságával, akik távol egymástól ugyanúgy gyűlölnek, szeretnek, játszanak a halállal vagy a másik ember életével? Megértheti-e egymást két olyan, gyökeresen
Houellebecq 1958-ban született. 1980-ban agrármérnök diplomát szerzett, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Munkanélküliként, depresszióval küzdve keresett állást.
Összeismerkedett egy francia irodalmi lap, a Nouvelle Revue de Paris főszerkesztőjével, akivel 1992-ben közösen adták ki első verseskötetét, La poursuite du bonheur (A boldogság keresése) címmel. Igazi elismertséget első regényével szerzett, amely 1994-ben, Extension du domaine de la lutte címmel látott napvilágot. Egy újabb verseskötet után, 1998-ban jelent meg Elemi részecskék című regénye, amely kiadása óta 25 nyelven jelent meg. Houellebecq 2001-ben közreadott, a távol-keleti szexturizmust leleplező regénye, A csúcson, hatalmas botrányt kavart. A szerzőre az iszlám fundamentalisták halálos ítéletet mondtak ki.
Houellebecq közben újra megtalálta a boldogságot, újranősült, és az írás mellett még zenél is, rock- és dzsessz-zenészek kíséretében saját maga adja elő szövegeit.
Díjai
Tristan Tzara-díj (1992), Prix Flore (1996), Grand Prix National des Lettres Jeunes Talents (1998), Prix November (1998), Price Movies Black Card (2001), Goncourt-díj (2010)
Zoltán Gábor
1960-ban született Budapesten. Első novelláskötete, a Vásárlók könyve 1997-ben, a JAK- sorozatban jelent meg. Ezután egy újabb novelláskötetet (Erények könyve, Magvető, 1999), majd két regényt (Szőlőt venni, Magvető, 2001; Fekete bársony, Jelenkor, 2008) publikált.
Orgia című regényét többéves kutatás után írta meg. A könyv 2016-ban jelent meg a Kalligram Kiadónál, komoly olvasói és szakmai figyelemtől övezve. A kötet az adott évben mind az Aegon-díj, mind a Libri irodalmi díj shortlistjére fölkerült.
2018 tavaszán szintén a Kalligramnál jelenik meg Zoltán Gábor Szomszéd című esszéregénye, amely az Orgia előzményeit és következményeit mutatja be.
„Létezik egy kifejezés a magyar közéletben: „magyarul író író”. Olyanokra találták ki, akik magyarul írnak ugyan, de valami mégse stimmel velük. Vagyis sértés inkább, mint dicséret, de minthogy Karinthy Frigyesre, Szép Ernőre, Kertész Imrére mondtak ilyet, én nem utasítanék el egy ilyen minősítést. Magyarul írni, ez elég nagy kihívás, írni pedig, vagyis olyan szöveget összerakni, amit mások szabad akaratukból elolvasnak, abban a reményben, hogy valamit sikerül megragadni a világ jelenségeiből, az emberek érzéseiből és gondolataiból, az örömeikből és a félelmeikből, úgy, hogy az olvasó valamit megérez és megért mindebből, még nagyobb kihívás” – mondja az író.