Magánérzetek [antikvár]

... született egy kötet, amelyben - egy-két szélsőséget kivéve - a magyar irodalomnak ma létező eszmei irányzatai mind megszólalnak: a népies, a baloldali, az európéer, a világpolgár... Mindazok, akik nem "vagy-vagy", a "velem vagy ellenem" kirekesztő kategóriában gondolkodtak, hanem tudomásul vették a szelíd, türelmes, a másfajta szemléletet empátiával átérző, bár ettől még el nem fogadó látásmódját. Mert az, hogy a magyar irodalom kiválóságai ezért vagy azért haragszanak egymásra, normális állapot. Berzsenyi évekig neheztelt Kölcseyre; Petőfi megtámadta Vörösmartyt; Jókai nem hallgatta el némely rosszalló megjegyzését Petőfiről; Ady megalkuvó kormánybarátot sejtett Aranyban; Kosztolányi faragatlan fűzfapoétát Adyban; József Attila versben-prózában egyaránt megbántotta Babits maga-emésztő, szikár alakját - de van-e ma olyan értelmes olvasó, aki e két-két vitapartner közül csak az egyiket hajlandó kézbevenni? Ugyanmár! Aki képes ma a jövő felől nézni azokra, akik Ághot vagy Spirót, Csoórit vagy Konrádot, Czakót vagy Moldovát elvből nem olvasnak, azoknak szívből ajánlom a mi megtépázott magyar irodalom e kitűnő antológiáját.