Magvető 1966/3. [antikvár]

A vietnami nép őstörténetéről vajmi keveset tudunk, a jelentősebb ásatások csak néhány éve folynak. Annyi azonban biztos, hogy a termékeny iszapot hömpölygető Vörös-folyó torkolatvidékén már jóval időszámításunk előtt kialakult az öntözéses mezőgazdaság, amely kollektív erőfeszítést követelt a parasztoktól. Az öntözéses gazdálkodás és a kollektív erőfeszítés jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: a gátak karbantartása mindenkor megkövetelte a központosított államhatalmat, s mivel Vietnamban nem alakult ki az európai feudalizmusra jellemző földmagántulajdon - a falusi közösségek kollektíven adóztak az államnak a gátrendszert pusztulással fenyegető külföldi támadások létalapjában fenyegették az uralkodó osztályt és a parasztságot egyaránt. Ez a magyarázata annak, hogy a kínai császári expanzió útvonalában fekvő kis Vietnam népe csaknem kétezer éven át hihetetlenül szívós ellenállást fejtett ki a hatalmas északi hódítóval szemben. A kínai uralkodók többször is elfoglalták az országot - elterjedt a kínai nyelv és kultúra - de hosszabb-rövidebb idő után minden esetben kiverte őket a fegyveres felszabadító harc, amelyre már évszázadokkal ezelőtt rányomta bélyegét a reguláris hadsereg és az irreguláris erők (parasztpartizánok) együttműködése. A partizánok azonban nemcsak a kínai hódítók ellen harcoltak - védelmezték a falusi közösségek jogait, dinasztiákat döntöttek meg, sőt a nagy francia forradalom évében egy volt rabszolgát ültettek a császári trónra. 1789-ben, a nagy francia forradalom évében omlott össze a Vietnam ellen intézett utolsó kínai támadás, s alig fél évszázaddal később délről érkeztek az új hódítók, a francia gyarmatosítók. A vietnami mandarinok uralkodó osztálya szinte ellenállás nélkül behódolt nekik, mert tőlük várta kiváltságaik fenntartását. A részekre tagolt Vietnamban a franciák javarészt a közvetett uralom eszközével éltek: Hué városában tovább „kormányzott" a császári udvar, a tartományok élén megmaradtak a mandarinok, előttük hajoltak a porba a kérvényező parasztok, de a tényleges hatalmat természetesen francia megbízottak gyakorolták.