Magyar Dekameron-Külföldi irók II. (töredék) [antikvár]

Részlet a könyvből:Csillagok- Hogyan, ön a lámpáért akar csöngetni? - Miért büntet engem ennyire ? - Édes barátnőm, legyen kegyes hozzám. Lássa, mi megengedhetjük magunknak, hogy így csillagfény és alkonypír között egymás mellett guggolhassunk ... Az ön pulzusa bizonyára nem fog hevesebben ütni és orczáin áruló pír nem iparkodik majd elrejtőzni a homályban ... És ami engem illet . . . nos hát, ön jól tudja, hogy jó nevelésem van ... az ön iskoláját végeztem . . . fájdalom. Ez a sóhaj, az ön véleménye szerint, már magában véve is neveletlenség! De hát ez nem önnek szólott, szavamra nem! - Hogy is merészkedném?! . . Ott, annak a húlló csillagnak szólott, mely a legalkalmasabb pillanatban - ugy-e látta ? - És látta azt is, mint szakadt el a hideg, aczélszürke égbolttól, fényes ívvel lebukott és beleveszett az alkonypír bíborába, akárcsak a szenvedélyek lángtengerébe?