Magyar drámai mesék [antikvár]

Könyvemmel tanulságos olvasmányt óhajtok adni a magyar ifjúság kezébe, hogy bizonyos távolságból láthassa azt az életet is, melyet a színpad ábrázol az emberi jellem és az emberek egymáshoz való viszonyának szertelen változataiban s melyet az összes költői műfajok közt a drámának kell ábrázolnia leghívebben. Másik czélom az volt, hogy a magyar ifjúság, melynek nincs alkalma minden magyar drámai művet a színpadon látni, vagy könyvekben olvasni, drámairodalmunk minden fajából néhány jelesebb vagy érdekesebb darabnak tartalmával megismerkedjék. Nagyon rövidre, hogy iskolai kézikönyvet ne írjak, nem szabhattam e mesék terjedelmét, de épen ez okból sok érdekes művet el kellett hagynom, mert könyvem nagyon terjedelmessé nőtt volna. Meséknek neveztem tartalmi ismertetéseimet, nem a mese szoros jelentményében, hanem a szónak irodalmi használata szerint, mely az éposznak, regénynek és a drámának történetét mesének szokta nevezni. Nem is abban a modorban írtam meg őket, mint a hogy az angol Lamb-féle Shakespeare-mesék vannak írva, melyek a világ legnagyobb drámaírójának legtragikusabb darabját is valóban a mesélés kedves és naiv hangján közlik fiatal olvasóikkal. Ez nehéz föladat lett volna. Én szorosan a drámai hangulat és a történet menete mellett maradva, egyszerű novella-stilusban, magához a műhöz alkalmazkodva, de nem száraz tartalmú ismertetésben szándékoztam drámai irodalmunk e néhány termékét megismertetni fiatal olvasóimmal.