Magyar Elbeszélők I. [antikvár]

Részlet a könyvből: A császár rosszkedvűen ébredt. Szótlanul öltözködött, halkan megkérdezte, jeleztek-e európai hajót; azután elfordult, és láttuk, hogy nem akar velünk beszélni. Viszszahuzódtunk. A császár az ablakhoz lépett és felnézett az égre. Az ég felhős volt, nehéz, szürke és barna felhőrongyok lógtak le róla. A császár belebámult a felhőkbe és sokáig állott igy, a felhők felé fordított arccal. Később odaintette a köpenyegét, lement a tengerhez és ott maradt délig. A piszkos, nagy vizén nyoma sem volt vitorlának. Az angolok azt mondják, hogy a viharok miatt megint egy hónapot fog késni a posta. A császár délben jó étvággyal evett, de este köhögött és meghűlésről panaszkodott. Reggel óta ez volt az első szava. A doktort akartuk hivni, de ő legyintett a kezével. - Öregszem - mondta. Még csak negyvenkilenc éves.